Órák

Süveghajtó világ, megégett eszmék,
körbejáró órák; mind kedves emlék,
kis mutatóként, óralapon járok,
újszülött árva, az egyetlen álom.

Egy végtelen út, nyomorult életem:
Vézna perc-testek hordozzák végzetem
Reggelek: egy tengelyen fordul a világ
fényes órák: mint körbenjáró bírák!

Ítélet helyett kattogó gyilkosok,
monoton szenvedés, szívből vér robog,
bejárja testem magányos rejtekét,
mit láncon hordoz: emésztő szenvedés.

Néha egy pillanat félve megérint,
emeli ujját, búcsúzón felédint:
egy véletlenül lopott csendes élet;
nyugodtan jár, és megérint a végzet.