Holle Anyó (eredeti alapján)

(Kakas)
Kukurikú! Először is tisztázzuk a szerepeket!
Én leszek a narrátor és berekedek,
s, hogy ne legyen a helyzet unalmas és örömtelen,
te pedig majd asszony módra civakodsz és pörölsz velem!

(Tyúk)
Másra használd innentől a kereplődet,
mutasd be a szereplőket!

(Kakas)
Egy öregasszony két lányával él e házban.
Élhetnének békességben szépen, hárman,
de két lányból szorgos az egyik,
dolgozik reggeltől napestig.

(Tyúk)
Csak lesik hogy nem dolgozik eleget:
Vigyázó szemetek!

(Kakas)
Ráadásul okos és szép, de sajnos ő a mostoha.
A másik lány csúnya, lusta, ostoba!
__________________________________________________

(Lusta)
Vidd ki innét! Küldd el innen!

(Banya)
Kit kell nekem, hová vinnem?
A dobhártyám kettéreped!

(Lusta)
Lefröcskölte a "vadi" új kötényemet!
Állandóan csörömpöl és locspocsol!

(Szorgos)
Megnézném azt, amikor Te felmosol!

(Banya)
Tartsd a szád és végezd a dolgod!
Pici lányom, miért nem vagy boldog?
Tisztaság és jó meleg van, előtted a tányér tele….

(Szorgos)
Ne tömd tovább, nem fér bele!
Tegnap óta megint híztál.

(Lusta)
Brühű, látod, megint piszkál,
és mikor a konyhát nyalja
vizes lesz a szoknyám alja…

(Banya)
Állandóan becsméreled,
hagyd békén a testvéredet!
Te meg Szorgos, ha más nem maradt,
menj a kúthoz, fonj fonalat!
"Szentséges Grimm, miket írtál!
Mért kell fonni pont a kútnál?"

(Szorgos)
Megyek, megyek… Milyen bolond feladat.
fonjak, mikor készen kapni ezerféle fonalat!
Fonok, szaladj kis fonál,
Fonok, hol vagy most Kodály,
Ülve fonok, mert úgy a jó,
Te mondtad, hogy: „székelj, fonó!”
Híj, az ujjam felszakadt és vérfoltos lett az orsó.
Kiöblítem. Hol a korsó?
Ebben nincs víz, jól elszúrtam.
Nem baj , kimosom a kútban.
Hű, kicsúszott a kezemből! Nem lesz ez már meg soha!

(Kakas)
Vigyázz kislány! Jön a gonosz mostoha!
Jaj, menekülj! Szaladj! Fuss!

(Banya)
Kakas, huss!
Na, mi történt? Miért támasztod a kútnál az oldalad?
Mennyit fontál? Nem látom az orsót meg a fonalat!

(Szorgos)
Jaj, hát csoda történt! Akár mint egy álom!
Szikrázott a napfény a frissen font fonálon,
– és aki hazudik, szálljon átok rája! –
Elkérte tőlem a kút béka-királya!

(Banya)
Szóval kútba dobtad!
Akkor lássalak csak, ha majd visszahoztad!

(Szorgos)
Fonálfonás, orsómosás,
Kútba esett vállalkozás!
Ha hazamennék, a banya úgyis elutálna.
Lássuk azt az orsót, lemegyek utána!
________________________________________________________

Ó! Kút fenekén virágos rét!
És a nap süt , vagy telihold van!

(Almafa)
Rázz meg! Rázz meg!
Ily gazdagon termő én már rég nem voltam!
Óvatosan, mert már mindet eladtam,
rakd halomba alattam!

(Szorgos)
Nem lesz könnyű. Tán sok volt a permet,
hogy Ön, kedves almafa ilyen szépen termett!

(Kemence)
Gyere hozzám!
Ha kiveszed belőlem a kenyeret,
vigyázz, nehogy megégesd a tenyered!

(Holle)
Látom, te egy ügyes, szorgos kislány vagy.
Ha nem volnál az, talán be sem hívnálak!
Figyeltelek, úgy dolgoztál, hogy az páratlan.
Segítségre van szükségem, elfáradtam.
Holle anyó vagyok, tán hallottál rólam.

(Szorgos)
Gyakran emlegetik a nevedet, ha hó van.
Elszegődöm hozzád, bár tél van, hideg tél,
de mondd meg: Holle anyó hogyan, miért lettél?

(Holle)
Tessék, itt a múltam:
Liftkezelőként hol fel, hol le anyó voltam,
de megváltak tőlem, kiöregedtem,
végérvényesen Holle anyó lettem,
s mivel a legfelsőbb szinteken jártam igen gyakran,
nyugdíj-kiegészítésként egy feladatot kaptam.

(Szorgos)
Mondd meg mi az, kérlek!

(Holle)
A hóesés enyém lett végleg.
Az ágyneműmből rázzuk ki a havat.
Lent minél jobban rázzuk,
fent annál jobban szakad.

(Szorgos)
Érdekes, a Földön hasonló a helyzet.

(Holle)
Na gyere, a naptár hóesésre jelzett!
_____________________________________________________
(1. lakó)
Micsoda tél! Majd mindennap szakad a hó!
Nagyon belehúzott a vén Holle anyó!

(2. lakó)
Folyton átázik a hátamon a kabát,
töri a kezem a fránya hólapát,
ráfagy a hulló hó kesztyűre, kalapra.

(1. lakó)
Két talpat szögelünk egy széles deszkalapra,
vígan csúszkálunk az így készített szánkán!

(2. lakó)
Utcai kűr-elem lett a jégtánc kánkán!
Holle anyó! E sok havat már a franc se akarja!
Csak kifárad márciusra a hófelelős karja!
__________________________________________________

(Tyúk)
Itt a tavasz! Végre vége a télnek!
A madarak is, a méhek is…… szálldosnak.
Ne lássalak álmosnak!

(Kakas)
Kukurikú. Ennyi pénzért?
Kapunk magot, vizet és
hol marad a narrátori fizetés?

(Tyúk)
Örülj te is! Márciusra fordult át a naptár!

(Kakas)
Fel vagy dobva. Prémiumnak friss kukacot kaptál?
_____________________________________________________

(Holle)
Édes lányom!
Elláttad a feladatod tisztességgel.
Kilenc dunyhám verted széjjel,
Áldották a nevedet a hómunkások,
szidtak mások,
de ezen az oldalon
Jó munkádért megillet a jutalom.
Hazajutsz e kapu alatt,
mi megillet, rajtad marad.

(Szorgos)
Ég áldjon, dúsgazdag gyümölcsű almafa,
Ég áldjon kemence friss kenyér illata,
Jó volt itt, de hazamegyek.
Holle anyó, Isten veled!

Csodálatos! Mint a zápor,
Arany hull a kapufából!
______________________________________________

(Kakas)
Kukurikú! Végezzem az asztalon
ha ez nem a mi leányunk gazdagon!

(Banya)
Édes lányom, mit hallottam?

(Lusta)
Lökött kakas! Vágd le gyorsan!
Megkóstoljuk, milyen lehet az íze!

(Banya)
Várjunk. Előbb nézzük csak meg, amit mondott igaz-e?
Atya világ! Szorgos lányom,
amit tettem, szánom-bánom,
sokszor piszkált az a…. lelkiismeret!
azért, amit akkor mondtam én neked,
nagyon bántott, Isten tudja…

(Lusta)
Így néz ki egy vízi hulla?
Nem lehetne rajta más, csak békanyál meg cafatok!

(Szorgos)
Nem lesz hozzám egy-két kedves szavatok?
Ha behívtok, bent a házban
elmesélem merre jártam.
_______________________________________________________

(Tyúk)
Kot-kot! Most megúsztad, de ha nem tartod a szádat
legközelebb mehetsz kakas-becsináltnak!

(Kakas)
Azt 'szem, már most igazad van.
Sajnálom hogy kifakadtam.

(Tyúk)
Kot-kot, könnyen csöndben maradtam,
hisz tudjuk, honnan került elő aranyban!

(Kakas)
Ó én marha…, vagyis kakas! Cserbenhagyó emlékezet!
Hisz én vagyok a narrátor és ismerem a történetet!
______________________________________________________

(Banya)
Elmégy Te is! Hogyha most már minden titkát kiadta…

(Lusta)
És ha átver? Ugorjak a hideg kútba miatta?

(Banya)
Hát….ebbe a történetbe annyi mindent beleszőtt…
Gyerünk, ugorj! Jó sokáig tartsd vissza a levegőt!
______________________________________________________

(Lusta)
Mi ez a fény? Utat mutat?
Kiittam az egész kutat?
Napsütés és virágszag!
Ez az a hely, kis húgocskám hol a dunyhát kiráztad!

(Almafa)
Rázz meg! Rázz meg!
Ilyen gazdag-termő tavaly nyáron voltam!

(Lusta)
Rázzon meg a háromnyolcvan!

(Kemence)
Gyere hozzám! Ha kiveszed belőlem a kenyeret…

(Lusta)
Benned marad!

(Kemence)
Na, ezt a kört se Te nyered!

(Lusta)
Holle…,hol-le,.. hol lehetsz Te, hóhullató vén anyó?
talpig arany ruhácskámban, otthon, meleg puha ágyban volna jó,
nem a mezőn mezítláb, itt megfagyok!

(Holle)
KHM!.. kislányom, itt vagyok!
Nem vagy szorgos! A kemence és az almafa elmondta!

(Lusta)
Dunyhát rázni jöttem, nem az agrárszektorba!
Különben… a húgom orsócskája itt maradt…
elviszem és hazamegyek!

(Holle)
Pillanat!
Nem megy olyan egyszerűen.
A húgodat hazaküldtem,
mert egy egész télen át
becsülettel, jól szolgált.
Te is csak akkor mész haza,
ha elhullott a következő tél hava.
Vár a dunyha, puha párna!

(Lusta)
Otthon is vár!

(Holle)
Mars a házba!
________________________________________________________

(1. lakó)
Micsoda tél! Csepp hó sincsen.
El fog fagyni a vetés,
nem hallik a szánkódombról vidám gyerek-nevetés,
Őrült idő, havatlan tél, bolond nyár…

(2. lakó)
Tavaly meg a nagy a hó miatt morogtál.

(1. lakó)
Akkor az volt, most meg ez van, bolond ki más után kajtat!

(2. lakó)
Na elég! Az úthenger menjen el rajtad!
Mi van öreg Holle anyó? Már úgy vártuk a telet!

(1. lakó)
Na gyerünk, a toronyóra elütötte a delet,
most se lesz hó, a mai sem a hó napja.

(2.lakó)
És ez így megy lassan három hónapja!
______________________________________________________

(Tyúk)
Tavaszi szél vizet áraszt! (dalolva)

(Kakas)
Na tessék, már megint fáraszt!
Árad vagy fagy, ragyog a nap, vagy épp hó hull
az örömbe belebódul.

(Tyúk)
Itt a tavasz! A jövőtől nem félek,
boldog vagyok!

(Kakas)
Optimista szemlélet.
_______________________________________________________

(Holle)
Kitelt végre a szolgálatod nálam.
Megmondom Neked, én már nagyon vártam,
alig bírtam délben lelket verni beléd,
az első kérdésed az volt, hol az ebéd?
Nem maradt utánad csak üres, koszos tál,
és négykor már aludtál.
Na és a munkád….
felrázatlanul a dunyha és a párna,
örülj ha nem marad fejeden a párta.
Semmi havat nem csináltál!

(Lusta)
Anyó, eleget káráltál,
Honnan kell a jussom vinnem?

(Holle)
Ég áldjon, és tűnj el innen.
Hazajutsz e kapu alatt,
mi megillet rajtad marad.

(Lusta)
Ne! Jutalom!
Felnéztem a kapura
és rám csorgott a pakura!

A fenébe is, hazaértem.
Bokor mögé űz a szégyen.
________________________________________

(Kakas)
Kukurikú!

(Tyúk)
Gyerünk, folytasd!

(Kakas)
Beszélj Te!

(Tyúk)
Csak utánad.

(Kakas)
Kukurikú!
Legjobb lesz, ha befogom csőrömet… vagy a számat.

(Banya)
Jó híred van? Mondd, Kakaskám!

(Tyúk)
Ne szólj Kakas! Most hallgass rám!

(Kakas)
A hírkiáltás fojtogat,
ha átvágják is ezért majd a torkomat,
kimondom én, ki azért:
Kukurikú!
Szurtos lányunk hazatért!

(Banya)
Jaj kislányom! Te kátrányos helyzetű gyerek!

(Kakas)
Mi mindannyian szurkoltunk ám neked!

(Tyúk)
Mégse jó ez, hisz nem neki lesz így kára!

(Szorgos)
A ruháját én mosom majd tisztára.

(Lusta)
Meg is fürdök!
És amíg a hajam szárad,
Te súrolod ki a kádat!

(Kakas)
Itt van vége a mesének.
Kinek kedvez a történet,
döntsd el. Szurok vagy ékszer,
mesés jövőd mit kínálhat,
de hallgasd; a lusta kétszer,
s a szorgos egy életen keresztül fárad.