Egy ideje
esténként meghalok,
de reggelre
mikor feltámadok
lelkem repesve köszönti
a hajnalok bíborát
úgy ünneplem
a megtörtént csodát
még élhetek
ma még élhetek
egy nappal tovább
megörülök minden szépnek
a dalnak a szónak a napsütésnek
élvezem a virágok illatát,
hajamba tűzöm a nap arany sugarát
kristályos patakok ezüstjét csurgatom
kitárt ujjaimon át
lelkembe rejtek el
minden kis mosolygást
derűs szemvillanást
mert a legszebb üzenetet hozzák nekem
bennük fénylik a szeretet
ami átöleli és élteti
a szívem
9 hozzászólás
"kristályos patakok ezüstjét csurgatom
kitárt ujjaimon át"
Már ezért megérte elolvasni, gyönyörű.
Szomorűúan indul, de pozitív a végkicsengése. Talán az írásjelek használatával lehetnél következetesebb, de mivel én se mindig vagyok, inkább nem szóltam.
Üdv, Poppy
Szép, egyszerű.
Paris
Valóban így lehet örülni minden egyes új napnak, ami ránk virrad. Nagyon szép képekben fejezted ki mindezt.
Szeretettel: Colhicum
szia!
mint egy életigenlő kis himnusz…
a második versszak kifejezetten
érezteti az újulást, erőt, életet.
remek lett
üdv
leslie
Szia
Beleborzongtam a versedbe.Bizony ezt nagyon jól megírtad, és már csak azért is éreztem annyira át, mert velem ez szinte nap mint nap így van.Minden reggel, amit megérek-megélek-ajándék.
Köszönöm, hogy olvashattalak:Nagy Krisztina
Gyönyörűen egyszerű. Egyszerűen gyönyörű!
Hanga
Nagyon-nagyon szép! Öröm volt olvasni!:)
Élj még soká! Ilyen hozzáállással érdemes!!!!!
Nagyon szép ez a szeretet.