Lelkem már borúsan néz körül,
eltünt egy álom, itt hagyott magamra,
szomorú a szív, és salyog belül.
Vigyáz rám, mint gyerekre újra.
Egyedül hagytál, de nem vádollak.
A sors ilyen kegyetlen velem,
elvette akit szerettem. Most siratlak.
Vigyázz rám, hogy elviseljem.
El kell tűrnöm hiányod, nehéz teher.
Súlya feszíti mellemet, szétveti
a bánat szívemet, már romokban hever.
Vigyázz rám, segítsd a jót megtalálni.
Egy űrt hagytál, fekete ürességet.
Pótolni nem lehet, fájó seb már,
felszakad, mindig vérzik, sajog, éget.
Vigyázz rám, hogy forrjon be végre.
A könnyfelhők nem tisztulnak.
Örökös viharban élek nélküled,
de szivárványt von köré az emléked.
Vigyázz rám, a képek szomorúak.
Álmomban itt voltál újra velem,
kedves szelídséggel simogattad fejem.
Könnyű csókot leheltél homlokomra.
Vigyázz rám, nehogy felébredjek.
Az álom édes, a valóság kegyetlen.
Majd egyszer lehet, együt leszek veled,
és mint fiad, megpihenek öledben.
Vigyázz rám, s míg élek, örzöm szép emléked.
24 hozzászólás
Szép és szomorú!
Kedves Boer, köszönöm, hogy olvastad a verset. Édesanyám egy éve halt meg, az ő emlékére írtam.
Leírtad a leírhatatlant…
Biztos vagyok benne, hogy vigyáz Rád!
Sajgón fájdalmas, gyönyörű emlékezés a versed.
Kedves Gyömbér, én is úgy érzem, hogy vigyázz. Köszönöm, hogy olvastad a verset.
Üdvözöllek kedves Colhicum, valóban, még eléggé fájdalmas visszaemlékezni.
Ez az a a vers amire nem lehet mit irni. Szép volt de a mondanivalóra nem lehet mondani , hogy szép mert a mély fájdalom soha nem szép. Ha találsz a versre valami olyan jelzőt ami dícséretet és részvétet fejez ki. Akkor ez pont egy olyan vers volt.
Köszönöm kedves Londonman a hozzászólást.
Szomorúan szép! Gratulálok, s remélem enyhül azért már a fájdalom…bár ez olyan érzés, amiről írsz, hogy nem felejthető…
Igen a fájdalom enyhül, csak nagyon hiányzik.Köszönöm, kedves Sleepwell, hogy olvastad a verset.
Kedves Szhemi!
Remélem már enyhült a fájdalmad! Megrendítő az alkotásod.
Timea
Igen, a fájdalom már egyhült, hisz már kicsit több mint egy éve halt meg édesanyám. De a hiánya nem mulik el sohasem. Kdves Tímea örülök, hogy olvastad a verset.
Szia
Hát könnyeket csaltál a szemembe.Ez szép volt.
Köszönöm kedves Zoló, örülök, hogy tetszett.
Érdekesen keveredik bennem olvasóban az átjövő fájdalom és a vers szépsége…
Remek alkotás
gratulálok
Köszönöm kedves András, örülök, hogy tetszett.
Szomorúan szép ez a vers! Kívánok neked szebb napokat!
Üdvözlettel.
Edit
Köszönöm kedves Edit. Ez olyan szomorúság, ami örökre megmarad. Egy ür amit nemtölthet be semmi.
Üdv: József
Látod milyen furcsa is az ember. Keresgettem ismét a verseid között, hogy olvasgassak. És megint csak itt kötöttem ki. Üdvözlettel és barátsággal.
Edit
Nem baj kedves Edit. Mindig nagyon szívessen látlak és köszönöm, hogy olvasod a verseimet.
Üdv: József
Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. És onnantól fogva nem úgy beszélünk vele, nem az ő mosolyával, és arcával ébredünk minden reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. Soha többé. Ez a fajta elvárás is ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál. És ugyanúgy fáj.
Köszönöm a versedet!
d.p.
Kedves Dinipapa! Értem, hogy mire gondolsz. Sajnálom ha ez jutot az eszedbe a versemről. Tudom, hogy egy elvállás ép olyan fájó lehet, mint ha meghal valaki, sőt bizonyos esetekben még fájobb. Köszönöm, hogy olvastad a verset.
Üdv: József
Bizony ez így van.Szomorúan igaz, és szép a versed.
Szeretettel:Kriszti
Kedves Krisztina!
Köszönöm, hogy olvastad a verset.
Már két éve lesz, hogy meghalt az édesanyám, de még mindig nagyon hiányzik.
Üdv: József