mintha szakadékba zuhannék éppen
úgy zihál a szívem
és a test vörös-hálózatán
a hajszálereken és az artérián
mint rianás fut végig a hír
valahol elvesztettem a talajt
a lábam alól
elmaradt mögöttem
miközben diadalmasan "megjöttem"
pedig éreztem nemrég még
a talpaim alatt
biztosan tartott a Föld golyó
de akkoriban úgy éreztem
repülni volna jó
most meg zuhanok éppen
nem becsültem a szilárdat
amikor léptem
most meg visszasírom
azokat a földhöz-ragadt perceket
amikor léptemtől a homok sercegett
amikor már szinte leszakadt a láb
de mégis mentem
csak futottam tovább
az összeesésig
milyen jó is lenne most
botlani és térdre esni
bukni előre
arccal a földre
de most zuhanok
a föld oly távol még
bár túl sebesen közeleg
hiába tartom előre a kezemet
valószínűleg nem segít
túl nagy a sebesség
túl gyors a változás
hírtelen szűnik meg a zuhanás
és csend lesz majd
elhal ez a süvítő zaj
elenyészik a várakozás
csak a bizonyosság marad
hogy a Föld bár halad
utolérheti könnyen a zuhanó
a Más Világba utazó
4 hozzászólás
Nagyon szép vers! Gyönyörűen fejezed ki az emberi lét bizonytalanságát.
Szép napokat kívánok!
Szervusz Colhicum!
…és gyakran a mindennapok bizonytalansága is erősen érezhető. A biztonság akkor válik igazán érzékelhetővé, ha már nincs.
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu
A biztosat ha felváltja a bizonytalanság…
nem könnyű megélni, s ezt nagyszerűen
tolmácsolod.
Örülök, hogy ismét olvastalak.
Szép napokat kívánok!
Szervusz zsike!
Igen. Gyakran nem érzékeljük azt a biztonságot, ami körbe vesz. Amikor viszont már nincsen meg, akkor fájdalmas a hiánya…
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu