Kezem a kezedben pihentetem.
És azon töprengek: Még meddig élvezhetem?
Melletted gyorsan elrepül az idő.
Mert szép az idő, már elszállt minden felhő.
Szépségedet tükrözi az ég kékje.
Szemed beleveszik az ég kékjébe.
S csiripelnek a madarak, nászokat dalolnak.
E percben szép az élet, s gondok is alig vannak.
DE hirtelen villámlik az ég egyet.
A szürke felhők megjelennek.
Hangos robaj szakítja szét az idilli csendet.
Mint mennydörgő ágyúdörej, ugraszt szét minket.
S már nem fogom a kezed.
A vihar elválasztott minket.
Nem látok a zápor sűrűjétől.
Sem az eső utáni, fullasztó ködtől.
Elvesztettelek téged,
Egyedül már nem szép az élet.
Magamra maradtam a vihar utáni csendben.
Keresem őt, s nem lelem a messzi végtelenben.