Gondolat

Úgy suhan át fejemen a gondolat,
mint kettévált világom közt a Csend…
Szólítalak, de Te nem felelsz.
Nem hallasz.
Nem látsz. Pedig mennyire nézel…
Figyeled a világot, és mosolyogsz.
Nem tudod igaz-e, amit érzel.
Egy ócska sejtelem csak, mit tudni vélsz:
Hogy létezel.
S ez egyetlen mentsvárad.
Egyetlen fegyvered.
Egyetlen igazságod,
mit más talán hazugságnak hisz.
Mert nekik nem vagy több egy szónál,
s ha ellenük szólsz, vért hörögnek,
lázadónak bélyegeznek, s egy szót kiáltanak: áruló!
Akkor rá kell jönnöd: Nincs itt ma keresnivalód…
Pedig Te csak látni akartál,
de szólt a tömeg, ezért megvakultál…
És most nem hallasz… Pedig én szólítottalak…