Mélylila álomködöm felröppenő csillagozön képein át
Látom a fellegek, hatalmas hatalmát, létünk magját
Érezvén sziklakemény érzéseket, vágyakat, mit a puhaság tölt meg, néhanap…
Templomok hűvös illatát, melyek ámbrás áhítattal hatnak át
A térdeplő Nénikét, ki épp itt éli le újra életét, imádkozik..
Mindenható Neki-e nap, mert örül, hogy ismét felkelt, Őérte
Nem kell ide nővérke, kincse a hajnali napsugár, lelkére száll
Békében szeretné leélni az életét immár.
Hiba lenne tévedni… az ember annyimindent tud érezni
A lángok, a fények, mégis csak az égben élnek?
Hozzuk le ide a Földre, legyen ez szeretteink öröksége
Mindenünk a szeretet, életünk a béke…
Szerintem ez a Világ öröksége…
Nénike
By dinipapa
4 hozzászólás
Gyönyörű! ! !
Szívből gratulálok Dini!! Nem is tudok mit hozzáfűzni, annyira meghatódtam:)
Szia!
A szeretetre és békére nagyon nagy szüksége van mindnyájunknak. Szép vers, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Igazán szép gondolatok, hatnak rám, jólesik olvasni…
gratula
Igen, a nagy óhaj érdekes megközelítésben: egy Nénike… Jó a cím már!
Igen, engem is megfogott, mikor télen (!) láttam öreg nénikét térdepelni a Rókus-kápolna falánál (talán egy feszület előtt): valami nagyon fontos lehet neki! valaki nagyon fontos lehet neki! valakije bajban lehet, lehet hogy pl. elzüllött a fia, stb. Nem tudhatom, csak látom, és megfogott: télen ott térdepel, sokáig, az az öreg nénike… télen!… sokáig…
(…és én?…)
Üdv.: Á.E.