A jazztrombitás –
egy erekbe sűritett ütem,
vérbő ajkakban duzzadó,
tüdőből feltörő,
réz-dallam vallomás.
A jazztrombitás –
egy percenként újraszülető,
mindíg az újat kereső
nagy improvizálás.
A jazztrombitás –
szivárvány-lelkű világ,
zenében egybeforrt
kacagó zokogás.
5 hozzászólás
Nem tudom ki vagy, és hogy honnan jöttél, de számomra a jazz, maga a zene. Charlie Parker a legnagyobb, igaz ő szaxofonon játszott. A vers nagyon tetszett, a jazz hangulata és esszenciája benne volt, bár szerintem nincsen olyan író, aki ezt a zenei műfajt papíra tudná vetni. Örülök, hogy vannak akik ezt mégis megpróbálják. Éljen a zene, éljen a jazz.
Louis Armstrongot juttattad eszembe. Ez a vers pontosan illik rá. Nagyon tetszik.:)
Amit itt megpróbáltál, az nagyon bejött!!
Írj még, szívesen olvasnám..
Üdvi: dp.
Szeretem a jazz-t:) A versed is a szívemnek dúdolt:) Gratulálok!
Kedves sleepwell, dinipapa, Colhicum, miszlay !
Bocsi, hogy nem külön-külön válaszolok, de véleményetek, amit írtatok együtt jelent nekem sokat. Amit írok magamból írom, de nem csak magamnak. Hogy honnan jöttem és hová tartok, nem érdekes. Most is úton vagyok.Mennék előre, iramodnék vissza. Amit írtam, az az akkor és ott pillanatának, érzetének megörökítése.
Köszönöm kellemes hozzászólásaitokat. Kívánok Nektek is nagy kényszert a gondolataitok szép, értékes, másoknak is ajánlott leírásához.