fülledt éjszaka

végzet minden verssor
utcán kószál a képzelet
csatakos csillagok lógnak az égen
rongyos köpenybe bújt a félelem

Hold-tükör tócsák gőzölögnek
fülledt éjszakai párákba fullad az éjfél
kóborló állatok zöld-sárga szemében
csillan az elrejtőző fény

mély-kék érzések maradtak a nappalból
de a Világ most többnyire szürke
bár a hideg ábránd néha beburkolja
itt-ott némi ezüstbe

lépéseink zajt sem keltenek
ki tudja – tán itt sem vagyunk
csak surranunk csendben
magunk után semmit nem hagyunk

eltűnünk az árnyak között
a homály lelkünkkel bújik össze
meghaltak a dalok
az éj szívünket is megkötözte