Ez sem az én földem volt,
Hajdanán egy indián lovagolt
Erre, foltos lovával,
S kilőtt ezer nyilával
Üzente: menj őshazádba.
Ez sem az én házam volt,
Három rézbőrű felhúzott
Ide egy egész tábort,
S harci üvöltésükkel
Az óceán túloldalára küldtek.
Ez sem az én erdőm volt,
Sok farkas meghúzódott
A fenyvesek mögött,
Éjféli holdnál vonításukkal
Jelezték hontalanságomat.
Ez sem az én mezőm volt,
Bölénycsorda mely átgázolt
Rajta minden esztendőben
Egyre csak fogyatkozott,
Mint emlékeim a „régvilágról”.
Semmi sem volt az enyém,
Most mégis minden az enyém,
Öltem bölényt, farkast, indiánt,
Ma részegen ülök a kocsmában,
S azt kérdezem: jó itt, az újvilágban?
1 hozzászólás
Kedves Hayal!
Érdekes gondlati tartalommal teli vers! …nekem tetszett!