Hirtelen kép kerített hatalmába..
A Hinta-Palinta..
Csücsülsz a hintán, láncok tartanak..
Egyszer előre, majd hátra..
Mikor lendülsz előre, élményt érez, az egész test-bőre..
Hátrafelé, meghúzod Magad, várod hogy toljon előre..
Előre, és hátra is élmény, hajadba kap a szél..szép kép..
Gyomrod fel és le mozog.., a hatásfokot magad hozod..
Lendületben sikkan az erő, a hinta kilök a jelenből..
Igen.. ebben van nagyon sok erő..ami megszívlelendő..
És ha maguktól lengenek a hinták..
Akkor nem igazán tudnak adni Nekünk mintát..
Épp ezért nem veszek hintát..
3 hozzászólás
Eléggé érdekes, elgondolkodtató vers 🙂
Ha ez az érdekes versikéd a fő mondanivalód mellett fizika is (Nálad feltételezem, hogy az is), akkor a hinta-palinta ingamozgás ugyebár, és két szélső helyzet között történik, s ez periodikus.
Namármostakkor, a jelen lenne az egyik hely?…de azon filózom, hogy a másik hely a jövő ugye?….mely „megszívlelendő…” vagy a múlt lenne? és akkor „Egyszer előre, majd hátra…”
Na szóval, erre jutottam: szerintem a két szélső hely a múlt (hátul) és a jövő (elöl), s középen a jelen van. És a súrlódás és a levegő ellenállása az akadályozó tényezők.
na oké, oké kissé belemélyedtem a fizikában :)))
Versed ismét elgondolkodtatott, imádom, hogy itt dilemmázgatok már vagy 20 perce rajta…
Gratulálok nagyon!:)
Kedves Dinipapa!
Valóban nagy élmény a hinta, de ha mi már nem kontrollálhatjuk a mozgását, félelmetessé válik. Megértelek, hogy nem veszel hintát.
Szeretettel: Rozália