Miért, a virág
Szépsége elhervad?
Miért, a vágy,
Mint égő tűz, elhamvad?
Miért csak álmodban
Lehet visszatérni,
Az elmúlt szenvedélyt
Újra megélni?
Miért, ha érzed,
Hogy lankad a fény,
Szunnyadó lelkedben
A nyár táncra kél?
Ha játszik veled
Az őszi napsugár,
Miért reméled,
A tél még messze jár?
Ha látod a fáknak
Bíbor palástját,
Lényedet apró
Félelmek megszállják…
Miért? – kérdezed
Újra és újra,
Míg mulandó létedet
A végzet sodorja.
11 hozzászólás
Gyönyörű!
Köszönöm! Kedves vagy. Katalin
Szép gondolatok, kedves Katalin, gratulálok: Colhicum
Köszönöm, Colhicum! Katalin
Ez a sok miért, egy nagyon szép képet rajzolt! Gratulálok, szép vers!:)
Egész életünk "Miért"- ek sokaságából áll, amelyekre vagy nem tudunk, válaszolni, vagy értelmetlennek tartjuk a választ keresni. Köszönöm kedves sleepwell! Katalin
Nagyon szép vers.
Szép, mély gondolatok, kellemes köntösben!
Örülök, hogy olvastalak.
Hm, az örök kérdés:Miért…..talán azért, hogy egy-életedben boldog legyél, és a múlandóságból tanuld meg tisztelni azt ami még hátra van…. Gyönyörű sorokban teszed fel ezeket a soha el nem múló kérdéseket, amik az ember szívét mindig nyomják. Tetszett az írásod, főleg a szóhasználat. Szép!
H.
Kedves zsike ! Örülök látogatásodnak, és véleményednek, örömet szereztél vele. Köszönöm! Katalin
Kedves Hajal! Örömmel láttam, hogy meglátogattál és értékelted versemet. Köszönöm!
Katalin
Kedves Hayal, bocsáss meg,hogy elírtam a neved! Katalin