Tó vagyok.
Rámnéztél és tekinteteddel
felkavartad nyugodt vízemet.
Szél vagyok.
Elém álltál és testeddel
falat vontál szabadságom elé.
Dal vagyok.
Kottára vetettél egy nap
és papírod rabja lettem.
Föld vagyok.
Karoddal kerítést vontál
körém és elzártál mástól.
Lég vagyok.
Megsimogattál kezeddel
és vad vihar lettem.
Fény vagyok.
Arcoddal arcomra árnyat
vetitettél és sötétedik.
Éj vagyok.
Mosolyod nélkül fény nélküli,
vaksötéten rémisztő.
Nap vagyok.
Testem lángokban áll.
Felperzselem. Miattad.
Én vagyok.
Vadul táncoló,
csókodra váró,
a talajon álló,
a fénybe járó,
dallal szálló,
vízen járó
szélben fázó.
Ez mind én vagyok.
Én vagyok maga az álom
és maga az átok.
Ám én vagyok a dalodban szálló
fényes reményre vágyó
kicsinyke ősi várrom.
2 hozzászólás
Én vagyok.
Vadul táncoló,
csókodra váró,
a talajon álló,
a fénybe járó,
dallal szálló,
vízen járób
szélben fázó.
Ez mind én vagyok.
Ez nagyon jó lett:) mikor olvastam csak Úgy "futottak a sorok"végig. nagyon dallomos.
Talán az első rész kissé unalmas lehet, szaggatott, de később mindenféleképp megbocsátandó a második rész folyása miatt, amivel igazolod az elsőt… talán a végét nem így kellett volna megoldanod, mert gyengíti a második rész emelkedését.
További sikeres alkotást!