kristálytisztán, átsütött a napfény a hullámok játékos fodrán
életre kelt, megszületett
óvta védte kicsi világát, kerülte a halászok hálóját
sokszor szerettem volna lemerülni e csodás világba
ahol mint igazgyöngy jöttél a világra
hullottak csillagok, vonultak viharok
de Te a mélyben rejtőztél, mint egy nagy titok
és jött egy csillámokkal telitűzdelt nap, mikor nem is mint halász
a hálómat én is kivetettem, és egyszer csak
gyöngy volt a kezemben, igazi és csillogó
szívembe markoló, szemkápráztató
szívembe evező kicsi gyöngyhajó
gyöngy a neve, gyöngy a színe, gyöngy a tatja
és gyöngy már az én szívem magja
gyöngyökből áll már össze a világ többi napja
és két kicsi gyöngy ragyog a szemedben
amit szeretek eszementen
és már szívem helyére is gyöngyöt tettem
nem tehetsz már többet értem
nem élhetnek a gyöngyök értem
de szeretem a gyöngyöket..most már értem
van egy gyöngyöm..hiszem.. értem
7 hozzászólás
Kedves Dinipapa!
Csodálatos ez a gyöngy hasonlat. Egyre szebb verseket írsz.
Szeretettel: Rozália
Ejha..! Valaki nagyon szerelmes itt!:)
Gratula:)
András
Gyönyörű hasonlat, és gyönyörű vallomás.
Nagyon tetszik.
Jajj dinipapa!
ha már a szíved hélyén is gyöny van,
Akkor te meg olyan lettél,
mintha maga a kagyló lennél!:)
Elidőztem szép versednél.
Kedves Dini!
Az igazgyöngy a kagylóba került porszemből, fájdalommal születik meg. Csodálatosabb nevet nem is adhattak volna neki.
Szép szerelmes verset írtál, gyöngyként nyújtod át, Gratulálok!:)
Valóban van egy gyöngyögy, sőt nem is csak egy… Szép versike 🙂
Szépséges gyöngy ez, őrizd jól.:)
Üdv: C.