Fohász
Könnyek között,
távolba elfolyó tekintet
szomorú mosolyban
feszülő magány…
hányan félnek,
és mennyien nem remélnek
nem bíznak,
nem hisznek,
és én nem értem,
csak félnek…félnek…
Úgy szeretném,
ha szívük csordultig telne,
s a hit, feléledne,
előbújna,
felvidulna,
sivatagba zöld rét bújna,
s mint a madár csivitelne,
a földön béke lenne.
4 hozzászólás
Kedves Lantos Tímea!
A fohászod remélem még életünkben meghallgatásra és elfogadásra kerül. A szép képeid segítenek ebben.
ali baba
Kedves Timi,
alapjában nem vagyok nagy versfogyasztó, kiváncsiságból olvastam el eme remeket. vágysz a jóra, szépre…….mint megannyian……kívánom megtaláld….
zsolt
Kedves Timi!
Szép imádság, remélem, meghallgatásra talál:)
Üdv: Borostyán
Kedves Timea ,nagyon szeretném ,ha minden sorod igaz lenne,versed gyönyörű,Boldog Új Évet neked és családodnak.