(Zárszó egy Sára Sándor-előadáshoz)
Elment, elment az én párom,
világgá ment egy fűszálon. –
Világvégi hómezőben
fekszik immár hasba lőtten.
Elment, elment az én apám,
jéggé fagyott a Don partján:
velünk hóembert épített –
messzi földön hóember lett.
Elment, elment az én fiam.
Siras_distinctuk őt mindannyian!
Megtépázva éltem fája,
tűzbe veszett legszebb ága.
Messzi földön minden fehér,
fehér hóban piros a vér. –
Véres hóból kihajt-e zöld?
Lesz-e nekik könnyű a föld?
1 hozzászólás
Szép, kerek alkotás! Méltó a hősökhöz, méltó az akkori magyar nőkhöz.