Azt hittem, a napon mikor megismerlek,
aranyló virágba borulnak a tar fák
s az ég rájuk fonja simogató karját;
könnyű időt hord a szél s egy síró felleg
kószál csupán a horizont kék peremén,
mint esengő gyönyört hozó bús-tünemény;
megtorpan majd az örökké siető perc
s a Késő Idő lomha fényébe süllyed,
véltem: szerelmet csak ily pillanat szülhet.
Tévedtem; szívünknek nem volt ennyi őre,
hideg, fehér fagy ült a kopasz ágakon,
a szürkeség ebből gyúrt nehéz bánatot;
a pillanat sem állt meg, a hűs fergeteg
talán új szépségébe beleremegett,
mégis akkor s ott volt, hogy megszerettelek.
9 hozzászólás
Nagyon jó rajz, Henkee, és de, az avpillanat pont ilyen volt, ahogy elképzelted, attól hogy így meg tudtad fogalmazni. Nagyon tetszett a vers egyedi formája is, végigvitt a történeten, ahogy körülnézhettem veled. Nagyon tetszett.
aLéb
Kedves Henkee!
Mindenki nekilát itt írni, és alkotni, ki így,-ki úgy…
Levezettél egy szerelmes verset, pont úgy, mintha úton lennél, és "semmi gond, eljött a végcél"..
Ingadozik a vers hangulata, de győz a pozitív..
Ez a vallomás, nekem azt jelenti: felemelkedni.
És az "esengő gyönyör", ha életedbe betör..
A pont lesz, ami mindig, mindent kitölt…
Nagyon sok szeretettel gratulálok az alkotáshoz, én "tudod", már kicsit "Henkee"-s vagyok..
Úgyhogy itt maradok.
Üdvi: d.p.
Szépséges, szomorú vallomás. Nagyon tetszik, Henkee.
Gratulálok: Colhicum
Kedves ALéb, Dinipapa és Colhicum köszönöm szépen a hozzászólásaitokat:)
Szépséges és csodajó vers.
Gratulálok.
A.
Kedves András, köszönöm:)
Drága Henkee! gyönyörűt írtál, olyan tiszta és szűzies, hogy öröm belemereülni…
Szívből gratulálok!:)
Kedves vagy Sleepwell…végül is az igaz szerelem mindig ilyen, nem?:)
Ilyen kisszívem…bizony ilyen!:)
Grat! mégegyszer!:)