Már lélegzeted sem tudom.
Pilláid egyszeregyére
sem emlékszem,
s illatod képlete is
feledésbe zuhant
– képed fiókomba börtönzöm.
Légy döghús,
hiénák harapjanak
mindörökkét létedbe –
(a fájdalom sugara virradjon rád)
már ihletnek se kellesz
– te átkozott –
szakadt szavaimba.
… s az idő az arcod is elkoptatja majd.
12 hozzászólás
Szia Paris!
Kétségkívül kemény a téma, amit megfogalmaztál, de nekem tetszik, "erős" vers!
Ha nem haragszol, megjegyzem, hogy a harmadik sorban az "emlékszek" helyett "emlékszem" lenne helyes. Tudom, hogy ezt olykor az írás "lendülete" miatt nem mindig veszi észre a költő, illetve elgépelés is lehet.
Üdv. M.
Nagyon köszönöm. Egy másik oldalon már szóltak régebben, csak onnan másoltam ide, így megint kiment a fejemből. Már javítom is.
Paris
Szia!
Ez talán a legszebb átok, amit valaha olvastam!
Őszintén gratulálok!
Gy.
igazán köszönöm!
Kedves Paris!
Ha nem tudnám, hogy épp egy embert átkozol, tulajdonképpen tetszene is… A képei egyediek és… hátborzongatóak…
Üdv: Borostyán
… és ha ismernéd a történetem, csak bólogatnál…
köszönöm az olvasást Borostyán!
Boszorkányos átok egy angyali hanggal a végén. Olyan haragtól ziháló kis vers ez, mégis érezni az egyszerű emberi fájdalmat. Nagyon jó!
Hanga
köszönöm Hanga!
p.
Nagy, kegyetlen törlés, de hát úgysem sikerülhet "csak úgy" iletve így, nagyon tetszett a vers Paris, kalap le.
aLéb
Igazán jó vers. Nagyon tetszik és nagyon megértem.
Üdv: András
András, aLéb, köszönöm!
Paris
"ihletnek se kellesz"….es megis milyen versre ihletett ez a szemely… Erös erzelmekkel vannak tele a soraid, ami megerinti az olvasot is. Gratulalok,
H.