Loptam már..
Szívedből csillagot
Álmaidból templomot
Ezeket magammal vittem
Messzire.. földkerek hegyek süvegeire
Oda leraktam, és vártam
Jöttek segíteni, hegyek tetejére építeni
Csillagokat ezüstözni, templomokat emelni
Alkotni, vágyni, szeretni, látni, és érteni
És egy pirosló hajnalon
Elkészült a "vágy.. csillag..templomom"
Sokmindenért megérte
A sasok megköszönték, fészkük új kikeletjét
A hegyek süvegei, büszkék a terheikre
És a templomok magas tornyai, mind.. az égbe szökik
Neked, és Nekem, ezt nagyon megköszönik..
6 hozzászólás
Dinikém! Ez csodálatos! Szívből gratulálok:)
Én is megköszönöm neked ezt a verset!
Leticia
jaj dinipapa! Az a ""vágy.. csillag..templom"-od,
Hogy elkészült gratulálok!
S ez a versed tovább ezüstözi, úgylátom;)
Dinipapa!
Már megint…honnan veszed Te ezt a sok szépséget, mondd csak?
Ez a vers…..olyan jól illenek egymáshoz ezek a szavak…furcsa, különös hangulatot adnak az egésznek…köszönöm, hogy olvashattam, megérte, elhiheted:)
Csillag, templom, hegyek…csupa magasság…és magasztos érzések jeképei..
gratulálok: András
Szia!
Szoktalak olvasgatni, de őszintén szólva a stílusod olyan távol áll tőlem, hogy ritkán szólok hozzá a verseidhez. De most megteszem, mert van ebben a versben valami, kicsit misztikus, kicsit varázslatos "szellem", ami megfogott.
Üdv,
Poppy