Gondolkodom.
Az út felét magam mögött hagytam?
Vagy előttem van
még a fele?
Nem is tudom, mászok tovább felfele.
Előttem házikó,
az ajtó
félig csukva. Vagy félig nyitva áll?
Belépek. Az asztalon pohár.
Félig üres. Vagy félig tele van?
Csak ülök, s nézek álmosan…
Álmosan…és félmeztelen.
Most öltözöm, vagy vetkezem?
Félig alszom… Vagy épp most ébredek?
Ezek az átkozott kételyek!
10 hozzászólás
Igen, nekem is a félig tele – félig üres pohár jutott eszembe ahogy elkezdtem olvasni a versed. 🙂
Nekem inkább humorosnak hat, mint elmélyült elmélkedésnek. 🙂
Üdv, Poppy
Szia Poppy!
Semmiképpen nem elmélyült!!! :)))
Köszönöm, hogy olvastad!
U.I.
Egyik nap, amikor zoknit kerestem reggel (ez visszatérő probléma) akkor találtam egyet, amin akkora luk volt, hogy azon gondolkoztam "ez egy lukas zokni, vagy zoknis luk"..ekkor született a vers ötlete…:))
Üdv: Gyömbér
Nagyon jó vers! Nekem, nem tudom miért, de a Hófehérke ugrott be:) Ki ivott a pohárkámból?…:))
Gratulálok kedves Gyömbér!:)
Köszönöm kedves sleepwell! :)))
Én ezt kicsit másként látom…nem firtatom, hogy a pohár félig üres-e, vagy félig tele, egyszerűen csak félig van és kész, és ez nem bafolyásol semmit!
A versed tetszett.
Üdv.: András
Jó Neked, kedves András! 🙂
Köszönöm, hogy olvastad!
Én olvasom a versedet, vagy a vers olvas engem? Nagyon tetszik a formája és a tartalma is.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm Rozália! 🙂
Kedves Gyömbér!
Érdekes az okfejtésed. Valójában minden nézőpont kérédése. Az optimistának a pohár félig tele van, az út felét megtette, a ház ajtaja félig nyitva áll, épp most ébred, és ha a kdevsével van, épp vetkőzik:) A pesszimista mindent pont fordítva lát, mert úgy akarja látni… Tetszett a boncolgatásod. Azért ne legyenek kételyeid, jó?:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Köszönöm, hogy olvastad. Azt hiszem, az embernek jobb, ha vannak kételyei…legalább egy-kettő…:)
Üdvözlettel: Gyömbér