Most…
Most elég volt mindenből…
A napból, az órából,
A percből, s a pillanatból.
A múltnak árnyaiból
A jövő szélforgatagából.
Most…
Nem akarok gondolkodni!
Nem szeretnék hallani!
Nem akarom szóra nyitni szám
Nem kell! Az sem kell, hogy gondolj rám!
Most…
Most fáradt vagyok!
Világnak kínja enyém,
Úgy érzem, mindent feladok…
Most, e percben félreállok…
Most talán kicsit meghalok,
Most…
*
De a következő pillanattal
Minden változik, éled, dalol…
A múlt pillanata szertefoszlik,
És most…
Most újra ÉN VAGYOK!
28 hozzászólás
tombol, lüktet, sodor…hatalmas erő van a versedben….
Gratulálok!
Kedves Lumen!
Köszönöm, hogy itt jártál és véleményezted a versem!
Örülök, hogy kiálltál a nézeted mellett, hisz szerintem is mindenki számára mást jelentenek a sorok és, ha valakinek azzal is problémája van, hogy mit írnak hsz-ként, akkor ott nagy lehet a probléma. Igaz, hogy neki is szabad a szólás…hát nem is gátolja senki!
Szeretettel: Falevél.
ez tévedés, lumen.
nem tombol és nem lüktet, hanem ismétli önmagát, ami fárasztóvá és közönségessé teszi ezeket a sorokat. semmi egyedi élményt nem látok. csupán a klisésereget
Kedves Pál, engedd meg nekem, hadd döntsem már én el,
hogy én mit látok ebben a versben,
hogy én mit érzek ebben a versben,
hogy én, hogy élem meg ezt a verset..
Én..Lumen, és nem Cserfalusi Pál.
Az, hogy kinek hol kezdődik az egyedisége, az függ attól ki írja, függ attól, hogy milyen impulzusokat kap(ott) a világtól, függ attól, hogy nyitott szemmel, illetve csukott szemmel jár-kel a világban…Ne a betűket lásd, ne a rímeket keresd, ne az agyon szőtt virágnyelveket kutasd, hanem az embert…úgy olvass, hogy közben az embert látod…
Hát én abszolúte nem értek egyet Cserfalusi Pállal, azonban néhol Lumennel se. Szerintem egy szöveget, ha valaki véleményez, kritizál, akkor a szövegben ne a szerzőt keresse, hanem magát a szöveget, ez az elemzés lényege.
Üdv
Örülök, hogy itt jártál kedves Michelangelo!
Az a jó, hogy a fáradtság és letargia egyszer véget ér. Az utolsó versszakodban ott van a jövő ígérete.
Rozália
Kedves Rozália!
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel: Falevél.
Hát igen… Néha csak egy pillanat,
S már süt is a Nap…
Szépen leírtad, gratula!
Köszönöm Dóra kedves szavaidat!
Szeretettel: Falevél.
Nekem tetszett a versed kedves Falevél. Szerintem mindannyian átéreztük már ezt az érzést, mikor fáradtak voltunk. A végén a pozitiv változás különössen tetszett.
Üdv: József
Kedves József!
Köszönöm, hogy megtiszteltél a véleményedel!
Szeretettel: Falevél.
Az utolsó szakasz felesleges.Addig szépen leírtál egy állapotot,mégha pesszimizmust is sugall.
Kedves Gyogyo!
Köszönöm, hogy megírtad a véleményedet!
Szeretettel: Falevél.
megengedem, lumen, de te meg engedd meg ennek a világnak, és Istennek, aki a tévedés lehetőségét is megteremtette, hogy olyanok legyenek, amilyenek.
tévedni emberi dolog.
Valóban tévedni emberi dolog..
Én is ember, te is ember…
Te onnan jössz, én innen jövök, amikor én a fényt látom, te az árnyékot, amikor te a fényt, én az árnyékot….Megesik.. ez viszont már nem tévedés…
Csupán olyan emberi, de nem tévedés, egyszerűen, meglátás, rálátás, halmazokba zárás, ajtó nyitás, elfogadás…
És így lesz mindenki amilyen, semmivel sem több, mint bárki más, semmivel sem szebb, mint bármi más, csak egy valamiben más…abban, hogy a vers, és minden vers "Én" vers, szóljon bármiről, pöttyös labdáról, útszéli kőről, habzó szájjal, könnyek közt vergődve…ezt engedd meg Te Cserfalusi Pál, az ember az embernek, hogy így legyen olyan, amilyen….amilyen az ember…semmivel sem több, illetve kevesebb.
Pont.
A vége inkább egy utóirat az üzenethez. Az üzenethez ami elkeseredésről, ennek elutasításáról, végül belenyugvásról szól. Nekem így jött le. És nagyon tetszik!
Kedves Scherika!
Így éreztem, amikor írtam a verset! Örülök, hogy megértettél és köszönöm a véleményed!
Szeretettel: Falevél.
Ez szép, kedves Falevél.! Olyan szomorúan indul, mégis a vége: feltétlen bizalom, optimizmus.
Gratulálok: Colhicum
Köszönöm Colhicum, hogy olvastál és örülök, hogy tetszett!
Szeretettel: Evelin.
Ez tetszett Falavél, érezni benne az eredeti érzést, amit tán már mindenki megélt, de ilyen köntösben még nem láttam se én, se más.
A végső fordulat nagyon jól siklik bele a mű szerkezetébe.
Gratulálok!
Üdv: Metal Koala
Köszönöm Attilla, nagyon jólesett a véleményed!
Szeretettel: Falevél.
Nagyon szép vers! Gratulálok!:)
Köszönöm Sleepwell, hogy olvastad!
Kedves Falevél! Örülök hogy a "szomorúság?" után sikerült újra vidám láényedet megtalálni. Nagyon tetszett amit irtál. Gratulálok.
Köszönöm Csibe, hogy olvastál!
Szia, Falevél!
Még itt sincs az ősz, s én Falevél által nagyon érdekesen, de nagyon jól megszerkesztett versedre csak most, a véletlenek között, véletlenül találtam rá. Arra gondoltam, hogy mintha a falevelet elsorodrta volna a szél.
Nekem úgy tetszik a vers, ahogyan Te megírtad. Nem értem azokat a megjegyzéseket, akik olyan kritikát írnak, hogy a vége nem jó, vagy nem is kellene. Ez ugyanis a Te versed, s ha Te odatetted, akkor ott a helye, ha csak valóban kirína onnan. De nem rí ki, ott a helye. Örülök, hogy találkoztam Veled.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Örülök, hogy a véletlen "most" ide sodort Téged! Annak is örülök, hogy tetszett a versem, bár nem bántó számomra, ha valakinek nem tetszik, vagy néhol billegősnek érzi. Sosem törekszem arra, hogy tökéleteset alkossak. Arra sem, hogy mindenkinek megfeleljek. Azt, ha valaki kinyilatkoztatja egyet nem értését, annak tudom be, hogy sokfélék vagyunk mi emberek. Sokféleként értelmezünk, élünk meg dolgokat…. És ez így van jól!
Remélem egyszer, egy klub-talin, valóban találkozhatunk:)!!!
Szeretettel: Falevél