A tenger alatt
könyvtáramban ülök,
kívül úsznak a halak
szinte szédülök.
Üvegből vannak
a falak köröttem,
a Nap kupolán át
süt le fölöttem.
Polcaim akkorák
hogy nem kell létra,
elérek mindent
bár nyújtózom néha:
lexikont, verset,
lemezt és térképet,
Gárdonyit, Vernét,
vagy a Grimm meséket.
Fotelom kényelmes
állítható és gurul,
ülhetek, fekhetek,
soha fel nem borul.
könyveim rendezetten
sorban állnak mindig,
betűrend vagy ETO szerint
ahogyan azt illik.
Zene szól halkan,
Beethoven vagy Erkel,
itt a víz alatti csendben
ez bizony elkel.
Mesebeli csészém
tejeskávéval tele,
s ha kifogyna
újra csurran bele.
3 hozzászólás
Kedves Zsuzsi!
Tetszik, jók a rímek, talán csak a "mindig-illik" rímpár nem annyira telitalálat, a többi remek:); pattogó a ritmkusa, olvastatja magát. Gratulálok:)
Üdv: Borostyán
Két dolog:
1. Ez egy erősen szójáték gyanús vers, én inkább szójátéknak mondanám, tehát szerintem ez nem vers, pont azért mert nagyon rímközpontú nagyon olvastatja magát és nagy belső jelentéstartalmat szerintem nem hordoz, valahol a határon van.
2.Az 5-6 sor kimaradhatna mert anélkül is teljesen egyértelmű, hogy mi van, kicsit túlmagyarázás. Mondjuk rímbe nem jön ki de abban a 4 sorban úgyis van egy kisebb rímbotlás.
3.Előre be nem jelentett dolog:)Lehet, hogy mégis vers, mert annyira nem egybecsengőek a rímek, de még mindig nem tudom.
Üdv
Kedves Kritikusaim!
Köszönöm a véleményeket!
Amit a versről tudni kell: egy gyerekeknek kiírt pályázatra készíttettem rajzokat és fogalmazásokat, eközben jött az ötlet, hogy én is írjak. Csupán tréfából mutattam a gyerekeknek, de más sorsa lett.
Néhány sor pedig nem az én eredeti szándékom szerint készült, hanem a főnököm kérte bele. Mert így "könyvtáros" az egész. ( és így van szükség rá)
Tehát bocsi és köszönöm a türelmeteket!