Ugyanúgy
előbukkant a nap
a töltés mögül, mint máskor.
A szomszéd fázósan sietett az úton,
a madarak kiáltoztak az elmúlásról.
Futólépésben járt az ősz,
ugyanúgy, mint máskor.
Ugyanúgy forrt a tej a konyhában,
száradtak a mosott ruhák a padláson.
Ugyanúgy folyt a víz a csapból,
a szappan ugyanúgy mosta
tisztára kezem, mint akkor:
mikor még erős tested élni akart.
De mégis, erőtlenül süt ma a nap,
s mintha gyászdalt lengedezne az őszi szél,
a verejtékező halálvágy
a nemlét kegyeletével kísért.
Az este meghaltál – vonít a csend…
Az üres ágyadon kihűlt a testmeleg
– az éjjeliszekrény sántán zörög utánad.
Súlytalan lelked már messze jár valahol,
félúton az ég és föld között szárnyal…
Megrabolt engem a halál!
Már nem, vagy csak voltál,
a minden, ami volt, csak létezett.
Múlt időt írt a rácsos útvesztőben,
az esendőn elfogyott életed.
7 hozzászólás
"Az üres ágyadon kihűlt a testmeleg"
Ez borzasztó, többszörös képzavar. Az egész versed üzenetét, hangulatát elrontja. Nem lehetne ezt az egy sort valahogyan átfogalmazni? Nem mintha én jó verseket tudnék írni. Csak azért írok hozzá véleményt, mert nagyon jó ez a vers. Azt az egy sort kivéve.
Kedves Ágnes!
Ilyen eseményre, nehéz mást mondani, mint hogy szomorú emlékezést írtál.
Szerintem nagyon is jó azon a helyen az a mondat, ami Arúrnak nem tetszett. Hiába nem vagyunk egyformák. Te döntsél, szerintem maradjon a helyén.
Tetszett a búcsúztatód.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
A testmeleg nem tud kihűlni, hanem csak a test. Az üres ágyon pedig nincs test sem, ami kihűlne. Értem én, hogy mit akar jelenteni a mondat.
Szeretné átadni, méghozzá költői képekkel, hogy ott van egy ágy, ami üressé vált. Mégpedig éppen azért, mert elvitték belőle azt, aki meghalt benne. A mondat akkor is lépzavar. Szerintem.
"Az üres ágyadról eltűnt a testmeleg"
Kedves Artúr
Tökéletesen igazad van.Az ágyadról így jó. Köszönöm a javítást.
Üdvözlettel: Ágnes
Nagyon szépen emlékezel rá! Fogadd együtt érzésemet.
szeretettel-panka
Kedves Panka
Örülök, hogy írtál. Két éve halt meg az anyósom és 3 évig gondoztuk itt nálunk.
Bizony sokszor eszünkbe jut.
Szeretettel: Ágnes