Az óra ketyeg
Én gyorsabban lépek
Megyek a megállíthatatlanba
Iram hajszol
Kiszipolyoz véressé
Sovánnyá tesz
Végül csak a
Gondolatok maradnak
De elvesznek
Sorban egymás nyomát
Követve kitapossa
Az óra ketyeg
Lassabban lépkedek
Csak egy marad már
A halál
Az úton avagy a végén… avagy afelé
By Michelangelo
3 hozzászólás
Magam is éreztem már hasonlót, mint amit versedben írtál. Az óra kegyeg, mi pedig csak őrült iramban száguldunk a halál felé. Tetszik.
Rozália
Erre a versre reggel úgy "rányúltam". Ahogy olvastam, a versed minden egyes sora megállásra késztetett és elgondolkodtatásra. A végén pedig szinte "vánszorogva" olvastam, mint ahogy lefestetted elénk, milyenek leszünk öregen. Szerintem ez értékes darab, különleges hatása van. Szeretettel: Andika
Ne siess úgy Te kis Kakas!:):)
Megakad a torkodon a gyémántfélkrajcár.:):)
Nem jUtsz el a lassú tempóig:)
remélem nemharagszol ezért a kis humoros megnyilvánulásért.Nagyon eltaláltad a lényeget.és tömörsége ellenére nagyonkifejező.
Üdv: marica