Így szól az óvatos: „Hallgatni arany!”-
Bár meglehet, bölcsen őrzött titka
Aranynál is többet nyom a latban:
A mások élete, vagy tán a sajátja?
Véleményed híján, hallgatásod
Palástolhatja sivár tudásod…
Bár hallgat az okos a meddő vitában,
Mosolya sokat mond szája sarkában.
Hallgatsz, ha nem tudsz mit szólni,
S filozófusnak hisz a világ,
Hallgatsz akkor is, ha ajkadra
Az erény tett hétpecsétes zárt.
Bántó hallgatásod, ha gőgöd nem enged szólni,
Szomorú, ha fölötted bánat súlya leng,
Haraggal hallgatsz, ha lelked duzzog,
És hajthatatlan éned legyőzni nem mered.
Szólj, ha eljött a szólás ideje,
A vétkes hallgatásnak gyávaság a neve!
9 hozzászólás
Hát, bizony, a hallgatás mögött nem mindig bölcsesség honol. Ezt nagyon jól kifejtetted, kedves Katalin.
Üdv: C.
Köszönöm, Colhicum! Arról nem is is említettem, hogy mennyire bántó a hallgatás, amikor az ki hallgat átnéz rajtad, mint az ablaküvegen! Azt mondják, az ilyen ember hallgatásást nem kell észrevenni!? Üdvözöllek, Katalin
Katalin ez nagyon tetszett!
Igen, hallgatásnak ezer oka lehet,
Ahogy ezt Te versbe szedted,
És a végén amivel befejezted….:)
Nagyon jó ez a vers! Az utolsó sor pedig különösen sokat mond számomra!
Szeretettel: Rozália
Kedves Dóra! Örülök, hogy nem hagytad "szólás" nélkül a fejtegetésem. Köszönöm! Üdv.Katalin
Kedves Katalin!
Érdekes, eddig még soha nem gondolkodtam el azon, hány különböző oka lehet a hallgatásnak, pedig soraidat olvasva nyilvánvalónak tűnt, hogy nem csak bölcsességből foghatjuk be a szánkat. Bizony előfordul, hogy én pl. duzzogásból fogadok némaságot:) Az utolsó sor valóban a legmélyebb tartalmú… Az első versszakban nekem valahogy nem stimmel a rím, de ez mit sem csökkent versed értékén:)
Üdv: Borostyán
Szia, Borostyán! Te vagy az őrangyalom. Köszönöm, hogy felhívtad figyelmemet a sántító rímre, és még más híbát is észrevettem (!?…). Ez a versike úgy született, hogy elgondolkodtam valakinek a viselkedésén, aztán az elmélkedésemet rímbe szedtem. És ez még nem minden, de a többit a pszihológusokra bízom! Köszönöm, hogy "szóltál"! Katalin
Köszönöm, kedves Dóra! Valóban nem mindig filozófus az, aki hallgat! Üdv. Katalin
Kedves Virágének!
Érdekes szó a hallgatni: nekem a meghallgatni jut eszembe róla, ahogyan Momo hallgatja az embereket M. Ende regényében és valahogy a szóban ez a hall-hallgat tő engem mindig arra emlékeztet,hogy csak akkor érthetek meg valakit, ha először figyelmesen meghallgatom (csendben) és akkor ki fogom HALLani a szavaiból a valódi szavakat és sokszor már ez is elég. Tetszett, ahogy a versben csokorba szedted a szituációkat, hogy ki-miért hallgat. Na mostmár én is elhallgatok, így is túl összevissza lett ez a hozzászólás:)
Üdv: Áfonya