Hideg a fapadló… és csúszik!
A krétakendő és a csinos hátjelzések után
végül mind a hat porcelántekintet a fekete
vitrinüveg mögött csücsül, és izzadja
belét és agyát a csupasz, csikorgó csendben
köpve, kaparva az önértelem végárkait a
részpecsétes halálig. Ordít, hörgőket izzít,
ágyékból robban, s egyszer csak messze
dobban a testtől a szív, hogy a fejet
csónakba vetve új tűzben égjenek
sötét, mély szemei… és hirtelen
mind felolvad – alaktalan, törhetetlen bábok,
kik ha kell, akár magukat szegezik keresztre,
s átrendezik szemtelenül a csillagokat.
Sámánutódok
By AmigoH
2 hozzászólás
Szia Amigoh!
Azt írod a bemutatkozásodban, hogy "kritizálj"! Én megteszem, mert problémám van a verseddel, ami nem biztos, hogy a vers hibája, de én azért mégis arra tippelnék. Alapvetően egy gond van vele, hogy szerintem érthetetlen szó-kreációk és fonatok tömkelege. Ha a cím nem lenne érthető, magamtól rá nem jövök, hogy miről is írsz. Láttam mikor raktad fel. Elég régen és nem nagyon, mertek hozzászólni. Szerintem az okok a tartalommal függenek össze.
Sajnálom, nem megbántani akartalak, de ez a véleményem.
Barátsággal
((Zoli
Egyáltalán nem bántasz meg, sőt, végre valaki, aki konkrétabb, és negatív véleményt/kritikát mer írni, mert elég ritkán kap itt az ember ilyesmit. De jobban örülnék, ha konkrétabban, bővebben kifejtenéd a problémádat a szöveggel.
Nyilván nem kezdem el magyarázni minden szónak az értelmét (mert van, nem csak értelem nélkül összehordott, talácskányi szórakás), mert nem szeretem kibontani az írásaim, mert akkor megölöm az asszociációk lehetőségét, másrészt pedig felfedem önmagam. 🙂 A szövegeim valamilyen szinten egyfajta bújócska az olvasókkal, amit meg is fogalmaztam a Lakat című versemben: http://iroklub.napvilag.net/iras/21542
Köszönöm a hozzászólásod, a véleményed!
Sikeres alkotást!