˙
Hallgatom a madarakat.
Ülök magányosan, szagolom a rózsát
Élvezettel szívom magamba illatát.
Nézem a kék eget, futófellegeket…
*
Ilyenkor mit mond nekem a Természet?
Súlyok a vállamon – már alig bírom.
De cipelem, mivel ez a dolgom!
Ha az élet ezt nekem szánta,
Az Egek Ura ad erőt hozzája!
*
Nézem a röpködő méhecskéket,
Dolgoznak egész nap serényen.
Nekik sem könnyebb az élet,
De teszik dolgukat,
Amit rájuk rótt a természet.
*
Röpdösnek virágról-virágra,
Mégsem panaszkodnak.
Apró testük tele virágporral
Szállnak vissza a kaptárba,
Majd onnan ismét a határba.
*
Méhkasban is csupán
A királynő az egyetlen,
Kit körülrajong a szolgahad.
De ők már megszokták,
Csak teszik dolgukat.
*
Mi mást tehetnének?
Nekik ezt szánta
Az Örök Természet!
*
*
Most fecskepár száll el felettem.
Szájukban bogár, amit
Fecskefiókáknak visznek.
Röpül fecskemama fészekhez,
Ahol minden kismadár tátja csőrét.
*
Fecskemama eteti,
Mert minden aprómadár rá vár,
Majd újra elszáll…
Napról-napra fecskepár ezt teszi
Fiókáit eteti.
*
Ha beomlik a fecskefészek
Ott a párja, megjavítja.
Mire leszáll az est, elfáradnak,
Mindnyájan összebújnak
Egymást így melegítik
Elalusznak hajnalig.
Virradatkor fecskepár
Ismét élelem után jár.
*
Apró fecskék növekednek
Őszre már nagyra nőnek.
Akkor a fecskecsalád
Itthagyja az otthonát;
Elindulnak, elröpülnek
Újhazában továbbélnek.
Tavasszal majd visszajönnek
Fészkeikben megpihennek.
*
*
Forró kövön zöld gyíkocska napozva
Szemét ide-oda mozgatva
Legyet-hangyát kapdosva
Éli csendes életét.
Azért közben sosem pihen
Izegve-mozogva les,
Mert félti rövid életét.
*
*
Faágakon madár röpdös,
Közben hangyát-legyet kapdos.
Ha jóllakott, énekelve
Így telik el az élete.
*
*
Fák törzsén hangyák másznak
Rájuk is sokan vadásznak,
– Nem könnyű az életük.
Amott egy nagy hangyaboly,
Ott van ám rend, fegyelem,
Akárcsak a méheknél,
– Egyikük sem henyél.
*
Egész nap csak sürögnek-forognak,
– Sorban menetelnek,
Cipelnek óriási bogarat s egyebet.
Télre gyűjtik az élelmet
Így töltik az életüket.
*
*
Természetben rend van mindenhol:
Állatoknál-növényeknél.
*
Az emberek mostanában
Nem férnek a nagyvilágban.
Egymást nem becsülik,
Irigyek és gonoszak,
Rongálnak, rabolnak,
Háborúznak, gyilkolnak.
*
Jobb volna, ha mindenki
Nem futkosna, rohanna,
Néha-néha megállna.
Figyelné a Természetet,
Csodálná a kék eget, a rohanó felleget.
Hallgatná a madárdalt,
Éjjel nézné a csillagokat,
Figyelné, mit mond a Természet!
*
Tán azt, amit nekem,
– Hogy szép az élet:
Igen! A terhekkel rakott nehéz élet!
Súlyok vannak vállamon,
Mégis bírom, cipelem,
Mert ezt hozta az Életem.
*
De azt soha ne feledd,
Ha az élet nekünk ezt szánta:
Egek Ura erőt mindig mér hozzája!
10 hozzászólás
Hát……..hossszú.
vannak részek amik inkább , vannak amik kevésbé tetszenek. A mondanivalójával egyet értek, meg kell néha állni és észre venni az élet apró csodáit, néha látni is kell, nem csak nézni.
és örülök hogy próbálkozol a versírással! 🙂
üdv
sanna
sanna-nak válasz:
Igen, hosszú a vers. Igaz, én már szétbontottam, külön-külön részre bontottam belőle a méheket, a fecskéket, meg a hangyákat.
Egyébként én saját hibámul rovon fel magamnak, hogy elég terjedelmesen írok. Nemcsak ezt a verset, de prózát is, leveleket is, sőt, amikor dolgoztam, ott is ez volt a szokásom.
Gyakran küldök be pályázatokat, ahol elő van írva a terjedelem. Olyankor aztán nekifogok, és az első példányt lerövidítem. De ilyenkor nem mindig teljes az írás.
Egyébként versben még óvodás vagyok.
Kösz, hogy érdekelnek az írásim.
Kellemes volt ez is, mint az írásaid többsége. Szívesen olvasok tőled – verset is.
Kedves Tünde!
Köszönöm a kedves szavaidat.
Nemrég'
Tudod, én inkább vers párti vagyok, de lassan-lassan csábulok a prózák felé is 🙂
Lehet hogy nem itt kéne választ írnom, de ha nem gond, mégis lekörmölöm amit gondolok. Egyáltalán nem baj (szerintem) ha valaki terjedelmesen ír. Én pl. sokkal jobban szeretem a hosszú leveleket, ahol van mit lvasni, és tudja az ember, nem kényszer szülte. Másrészt pedig prózában így talán jobban szárnyra kap a képzelet, ha bővebben van kifejtve. Ha ugyanolyan dinamikus -vagy hogy is mondják – végig, akkor nincs vele gond….bár nem mondanám magam szakértőnek, de én így látom….
üdv
Versben még óvodás vagy? 🙂 Az nem baj, én sosem kritikai szemmel nézem a verseket, mert hát hogy is tehetném, mikor nem vagyok se kritikus, se irodalmár, se magyartanár. Elolvasom és véleményezem. Azért aranyos versike ez is 🙂
Kedves Tamás!
Apám csodálatos, amolyan igazi verseket írt, sajnos, ezt nem örököltem tőle. Nekem inkább a próza megy. Valóban kezdő vagyok versírás tekintetében, azért próbálkozom. Köszönöm kedves szavaidat.
Üdvözöllek: Kata
….:):)….pillanatképek gyűjteménye a prózaversed:):)….mert inkább prózai,mint vers:)….a ritmust hiányolom …..a gondolataid nagyon szépek és bölcsek!!!!!!!!!:):):)üdv..doratea
Köszönöm a látogatást, és a kritikát is. Verset nemrégen kezdtem írni, jobban ki tudom magam fejezni prózában.
Üdv. Kata
Kedves doratea!
Nagyon sajnálom, hogy nem tetszett a versem, pedig én ezzel a verssel és egy rövid prózámmal, szép-summás pénzdíjat, bekeretezett Oklevelet és Lyra irodalmi díjat nyertem egy országosan meghirdetett pályázaton.
Köszönet a látogatásodért: Kata