Messze harangok hangját lágyan hozza
a szél. Nyárfavirággal havazott
tükrén a tónak, látni két tornyot,
s mozdulatát a vén harangozónak.
Nyárfapihék kerengve táncot járnak
a légben, mint sziromszemű lányok,
fehérruhás bálon, csak forognak
egyre. Íriszükön lebegő hold
kutat az emlékeimben, tornyok
és arcok az úton, felsorakozva
a fényben, állnak, s e furcsa álom
nem tűnik el egészen. Már várnak,
s egy ismerős dallam zeng-bong
éjfeketében… messze haranghang…
14 hozzászólás
Nagyon szép lett Kedves András!
Látni a képeket, és hallani a harang játékát, grati: d.p.
köszönöm, dinipapa 🙂
Megkapott a hangulat, nagyon szép vers!
Rozália
örülök, hogy tetszett
Nagyon szép, hangulatos!
Barátsággal Panka!
köszi, hogy olvastad, kedves Panka
Hű, ez mesterine, gyönyörű!!!!:D
Nagyon megfogott, most pont erre volt hangulatom…nagyon…..:D…elismerésem:)
köszi, Henkee.:)
"Nyárfapihék kerengve táncot járnak
a légben, mint sziromszemű lányok,
fehérruhás bálon, csak forognak
egyre. Íriszükön lebegő hold.."
csodálatos képeket tudsz festeni, gratulálok!:)
köszönöm, kedves sleepwell, örülök, hogy tetszett.:)
Rendkívül szép képek, nagyon tetszik a versed, András!
köszönöm, kedves Colhicum
Szavakkal festett tájkép, benne az elvarázsolt szerző:))))))) …kezében tollecset………….nagyon tetszik.
nagyon jólesnek szavaid, kedves Májusfa…köszönöm:)
üdv.: András