Lepkék édes mámora ölel,
Taszít le a fekélyes mélybe,
S belélegzem a mocskos földet
A kavargó, őrült létbe…
Csöppnyi borítóm szakadt,
Lapjaim jobbik fele elégett,
S heverészik csöndben folt alatt
Megátkozott, igaz énem…
Lepkék édes mámora ölel,
Ezt az érzést ismerem…
Mohón nyársalják rózsatövek
Jégbe zárt, dermedt szívemet.
2 hozzászólás
Erőteljes vers lett, gratu:)
Köszönöm a hozzászólást! Örülök, hogy tetszett!
Üdv:Sally