Drót

A néma havazásban
dróthoz fagyott madár énekelne,
de csak a begye szűkül s tágul, monoton,
ha dallamát nem is hallani,
ritmusát dobogom mellkasomon.
Dubupp-dubupp.
Mintha megérezné az iróniát felém tekint,
és énekelni próbál megint, de hiába
a csirip belül marad, nekem dubupp-dubupp.
Odakiáltok: kismadár! Szürke szárnyait nyitja is már,
de a lábak jégben kapaszkodva tartják a dróton.
Huss!
Igazán nem is tudom, kínzom vagy segítem.
Hess!
Kicsit szánni való, kicsit komikus…de csitt!
Énekel végre halk dallamot.
„Az altató! Te honnan ismered?”
De dúdolni nem tudom, kicsordul szívem.
Dubupp-dubupp.