Fájdalom, fájdalom!
Szólj, hozzám vagy hallgass,
Faggass és vallass.
Térj be hozzám, hisz nem vendég vagy,
Nálam mindig otthon érzed magad.
Fájdalom, fájdalom!
Te meg nem szűnő, te maró,
Te otromba csaló!…
Mindig hozzám érkezel.
Öröm, öröm!
Hol vagy te? Miért nem üldözöl,
Felém golyókat miért nem lődözöl?
Már hányszor hívtalak, mind hiába:
Mint, kinek gyökeret eresztett lába.
Hát már reményem sem szül meg téged,
Halott vagy egészen, érzem: véged!
… szívesen látnálak, remekül bánnék veled,
Ha betérsz hozzám, hidd el, többé sohasem feleded!