Nem mondtad ki, hogy nincsenek álmok.
Csak félted híven követni őket,
ahogy félted az őszi esőket,
mert szürke függönyt vontak a tájon,
s zúgtak; sivítva űzték el lángod.
Nem mondtad ki, hogy nincs szépség. Földi.
Csak nem láttad illanó balzsamát,
mit osztott a születés hajnalán,
s könnyből akartál szivárványt szőni;
szép a szövet, ám múltadat őrzi.
Nem mondtad ki, mitől és miért félsz.
Csak érezted, hazudik a patak,
a szél, a fény, s ámulnak a halak
a sötét, zavaros folyó mélyén:
miért nem tűnsz el közöttük végképp?
4 hozzászólás
Kedves Henkee!
Gyönyörűek a képeid:) Ez a legszebb (nekem): "könnyből akartál szivárványt szőni"
Üdv: Borostyán
Én kimondom…. nem,, inkább érzem…
Üdvi: d.p.
Köszönöm Borostyán és Dinipapa:)
Ezer és egy éve nem vagy itt ténylegesen, Henkee, de ez akkor is nagyon szép vers, üzenem az éterbe! 🙂