Ma nem fontos semmi…

Ma nem érdekel semmi.
Ma nem fontos semmi.
Ma megtanulom hogy kell boldognak lenni.
Ma megtanulom hogy kell ismerni a szépet.

Ne félj, s nem félek- ó, te bús, elveszett lélek…

Ma nem fontos semmi!
Ma megtanulok dalolni…
Megtanulom zengeni bősz ódák dallamát,
szertartásként élem majd meg a csodát.

Ne félj, s nem félek- ó, te bús, elveszett lélek…

Ahogy a padon ültem,
rám talált a Magány.
Megérintett, átölelt, s én csak bámultam Rá,
mint kit váratlanul ért a halál.

Ne félj, s nem félek- ó, te bús, elveszett lélek…

Ma nem fontos semmi-
ezt suttogta lágyan,
az éjszaka langymeleg forgatagában.
Értettem szép szavát, azt mondta, ígérte:

Ne félj, s nem félek- ó, te bús, elveszett lélek…

Mint a tavaszi zápor,
úgy tört rám az érzés:
Ma nem érdekel semmi,
ma megtanulok élni!

Legyen tanúm a felpezsdült vérem, a Nap, a Hold, a Föld, s az éjjel!

Ne félj, s nem félek- ó, te bús, elveszett lélek…