post mortem O.Wilde-nak
Együtt estem
mindig az elesettel
fekete levest ettem
ünnepi ebédre
s mikor térdére
ültetett a nyomor
rávizeltem
az elvérzők sebére.
Meszelt falra
fehér krétával írtam
tiltakozó szlogent
a Világnak
kéménybe
korommal rajzoltam
gonosz vicsorát
a halál angyalának.
Ankhiszészként
a meddő csendbe süvöltök
kérkedve múltat
szerelmet
s minden talányt
széttépődve
a dübörgő jövöben
megvetve
a teherbe
ejtett magányt.
12 hozzászólás
Átérzem soraidból a cinikus empátiát.
Rozália
köszi Rozálka.Z
Rég írtam bárkinek is véleményt, de a cím nagyon figyelemfelkeltő, benéztem, megérte, mert tetszett.
Üdv
Kedves.Kösz.Z
Nagyon telitalálat a versed!
Gratulálok:
Janka
köszi
Kedves Zarzwieczky!
Érdekes, valóban, cinikus empátiát sugalló versed, elnyerte tetszésemet.
Gratulálok! Üdv: Metal Koala
Az első két versszak után "a pedig én mindent megtettem" jutott eszembe…
…aztán ott az eredmény a harmadikban…
Jó vers!
Grat. Gy.
Kedves Zarzwiecky!
Nem túl szívderítő sorok… ellenben erőteljes képek, és valódi cinizmus hatja át. A "kéménybe korommal" gyerekkoromat idézi (anyukám egyik szavajárása volt, ha pl. mondás nélkül megcsináltam valamit: Hűha, írjuk fel a kéménybe korommal!)Tetszett már csak ezért is… na meg amúgy is:)
Üdv: Borostyán
Ezer köszönet.Jól esett a véleményed.Z
Kedves Zarzwieczky!
A cinizmus jócskán megtalálható a versben, azonban érdemes kicsit mélyebben elmélkedni soraidon.
Jó írás!
Üdvözlettel: Zsóka
Köszi.Őrülők hogy itt jártál.Z