Azt mondod bánt, mert nem merek hinni neked
Hogy hihetnék, ha mindig újabb árulásra lelek!
A szívemben csak a sebeket mélyíted,
Mely már nem más, mint egy véres húscafat!
E sebeket begyógyítani, talán nem is lehet,
Hiába a sok szép szó, a szeretet!
Ha a másik mindezt tönkre teszi,
Mondd a mélyből, hogy jöjjek ki?
Szeretlek! A sok fájdalom ellenére
Életem, halálomig tied! Ezt érzed?
Boldogság, fájdalom egy tőből fakad,
Miért nem lehet kivágni a fájó ágakat?
Oly boldogok lehetnénk, ha hagyná
Az átkozott elhagyott szerető!
Nem tud veszíteni, csak otthon,
Az élete célja te lettél, s ő célra tör!
Hazug álszent mesékkel szédít,
Nem számít férj, a család!
Kialakít egy álomképet rólad,
Mely a valóságtól messze jár!
Te túl tudtál lépni rajta,
Hiszen messze kerülöd!
De ő veszíteni nem tud,
Így inkább engem bánt!
Talán abban reménykedik,
Hogy hozzá visszatérsz?
Megunod a sok fájdalmat,
Mely engem emészt?