Miért érdekel téged,hogy mi van velem?
Miért nem hagyod beforrni vérző sebem?
Miért szólsz hozzám,ha mikor én szólok,
Vállvetve,felém hátadat fordítod?
Nem értelek mostmár én sem,
Nem tudom,már nem érzem!
Mostmár nem is érdekel,ki vagy te igazán,
Mostmár nem mondom,hogy csak a magány néz rám!
Van mellettem más,aki rám gondot visel!
Van már más,aki tudja,nekem mi kell!
Van más,aki szívből szeret,
Aki nem csak a hátam mögött nevet!
Visszaadja mindazt,amit te elvettél tőlem,
A szívem,a lelkem,s többek közt az Életem!
Nem más ős,mint az édesanyám,
Aki minden körülményben vigyáz reám!
Ő van mellettem,ha valami fáj,
Ha nem jön a szó,ha nem nyílik a száj!
Ő van mellettem,ha beteg vagyok,
Ha egybefolynak az éjszakák,s a nappalok!
Édesanyám az,ki mindig itt van velem,
Kinek elmondhatom,mi nyomja a szivem!
De nem akarom az én gondjaimmal őt terhelni,
És soha,de soha nem akarom elveszíteni!
3 hozzászólás
Kedves Anta!
Versed formailag nagyon tetszik, letisztult.
Gondolataidat, érzelmeidet tisztán közlöd. Én úgy érzem, egy kicsit spóroltál a költői képpekkel, de azért szép munka.
Sok sikert az Íróklubban! Ha kedved van nézzd meg régi műveim!
Gratulálok! Üdv: Metal Koala
Nagyon szépen köszönöm!!!Lehet,hogy tényleg spóroltam velük,de talán már egyre többet használom őket!
Gyönyörű, remélem az illetékes is olvasta. Pussz