Udvaromon megannyi apró virág,
lila lepel, lila köd,
gúzsba köt.
Mit nem értesz?
Szép lelkeddel miért nem érzed?
Belém ívódtál, itt vagy velem,
lelkemben, zsigereimben.
Harmadnapra feltámadt.
Irgalmazz!
Oldozz fel, mert a mennyekbe ment!
Most ott kuncog a markában.
Hát nem érted?
A Te Istened és az Istenem egy.
Fogd a kezem,
Te vezess!
Feloldozás
By Nagy Noémi
5 hozzászólás
Kedves Noémi, versed, nem mindennapi húsvéti vers.
Talán azzal, hogy nem mindennapi válik, olyan jóvá.
Gratulálok művedhez! Üdv: Metal Koala
Beteljesületlen szerelem, amely feloldozásra vár, legalábbis én így értettem a versedet.
Rozália
Kedves Noémi! Nekem is úgy tünik, mintha egy régi teteljesületlen szerelemre emlékeznél. Lila köd, belédivodott, ez egyértelmű szerelem, de valószinű, elment.
Bár lehet, hogy nem jól értelmezem. Nekem nagyon tetszett.
Üdv: József
Bocsi, beteljesületlen.
Kedves Attila, Rozália, Kózsef köszönöm, hogy elovastatok, és hozzám szóltatok!
Barátsággal: Noémi