Azt hittem, hogy szeretsz,
De te rútul becsaptál.
A hátam mögött nevetsz,
S hiszed: én elfeldtem már.
Álmodoztam sok-sok percről,
S hogy te is szeretsz majd.
Alvás közben is rád gondoltam,
Hogy igen, érzed majd!
Tévedtem. Te rosszabb vagy,
Mint mutatod magad.
Kedves, szerető, hűséges társ,
Óh, ez nem te vagy!
Álnok, hazug, csaló…
Igen…ez illik rád!
Meddig süllyedsz még, mondd!
Meddig?! Elég lesz már…
És most mondhatod a magadét:
"Te vagy a hibás,
Miért közeledsz felém,
Ha nem tetszik amit látsz?"
Válaszolok, ígérem rövid lesz.
Van még más a sorban,
Ki két kezét összeteszi,
Ha enyém lesz.
4 hozzászólás
mindenkinek fáj, ha csalódik a párjában, ahogyan te is megírtad ebben a versben. Nehéz de túl kell jutni rajta.
barátsággal Panka!
Kedves La Dulceria!
Versedből érződik, a harag, ami a kapcsolatod milyensége miatt gyűlt össze benned.
Szinte szikrázik benne a feszültség.
Összeségében tetsszett.
Gratulálok! Ha kedved és időd van nézzd meg régi munkáimat!
Üdv: Metal Koala
Sziasztok! Hát igen… Nagyon igazatok van, de már túlestem rajta. Most megint itt vannak az új verseim, ezekben is hasonlókról írok sajnos… Ezek a férfiak… =)
Megnézlek mindkettőtöket, egyébként régen Betty névvel már regisztráltam ide, csak aztán sokáig nem jöttem, és törlődött =(
Kedves Bernadett! Nagyon szép verset írtál. Csak sajnos szomorú . Nem vagy egyedül ezzel, és a baj az , hogy sokáig fáj. De lépjél túl rajta, úgy mondják " kutyaharapást szőrével " mondom én, és én sem ezt csinálom.
Gratulálok. Szeretettel Nárcisz