szivárványba nézett a Föld, mosolyát szórja az űrbe az óceán
mosnék aranyat is, ha lenne szitám, segítene ha rálelnék
kezeim közt picit morzsolnám, majd szétosztanám
Aki úgy sír, hogy mosoly deríti arca nemes élét
és a könnycsepp harmat a katica hátán, ami illan a Nap sugarára
és befelé szomorú, de másokért áldozza életét
érdemelné a világ sokkal szebb jövőjét
Lélekdobozban cipeljük a féltve őrzött kincseket
nem aranyat, és rögöt, hanem életet, és örömöt
ösztönök, amik hajtanak, nem hagyják, hogy a gonoszok marjanak
lehetne szebb bármi, ami szívedben kinyílik.. az igaz élet,de beérik.
A könny, néha a gondolataid történetírója, annak valós folyója
engedni kell a könnyeket is elmenni, hulló cseppjei, gondolatok emlékei
a szerelem a folyó partján "mint viharban"-várakozó mentőhajó
és sokszor folyam fakasztó álomvilág, ahová elbújni jó
Megsebzetten tépni szét a megfakult régi képeket
őszbe küldeni a régi emlékeket, esőben elázni, fázni
még mindig jobb, annál, ha pokolra visz a képzelt képzeted
de kezedben az életed új fejezete, sodrásba tettem a szitám
És az aranyrögök átsuhantak rajta…simán.
4 hozzászólás
Kedves Dinipapa!
Többször elolvastam a versed, mert újra és újra felfedeztem benne valami csodás képet, gyönyörű, akár fájó gondolatot.
Rengeteg bölcsesség van benned. Mondjuk ezt idáig is tudtam! 🙂
Örülök és köszönöm, hogy olvashattalak, élmény volt!
Krampi
Nagyon kiáló alkotás, Dini, így mossuk át magunkon az életet, képzelt és valós kincseinket így gyűjtögetjük, engedjük el, és vágyjuk vissza, majd gyűjtjük az újakat.. lélekdobozokba… Remek képek, kiváló felfutások, bölcs megfogalmazások. Nagyon tetszett.
aLéb
Nagyon szép verset írtál ismét,Millió gondolatot ébreszt bölcsességed.
Szeretettel:Kriszti
Kedves BARÁTOM!
Nagyon szégyenlem magam, hogy ezt a csodálatos versedet csak most olvasom.
Kérlek, ne haragudj.
Rég jártál már erre, csak nincs valami baj.
Jó lenne ha írnál, csak a megnyugvás miatt.
Üdv: József