harang született, nem tudom melyik templom tornyában
de jó, hogy született, e-világra, és életre hívott egy legendát
nem tudom, kongatják-e még, de volt a kezdet, és ez lesz a vég!
Ágyúk, és fegyverek, angyali üdvözlet, álom alkotta a kottát
mely az egész világot bejárja, ki mit hisz benne, mit jelent neki a harang hangja, és ki az aki megkongatja..
érzed, ha hív, és érzed, ha elhív, és érzed ha eljött az Idő
És aki ezt tudja, az egész világot barangolja, és birtokolja
Elő-ázsiától, Egyiptomig, a harang hangja, mint a csengettyű
pendíti azt, ami a szívedben az igazi billentyű..
Hitet, és hírnevet hordoz, hősök hangjait, és a múló idő megdermedt perceit
Ha egy templom a hegyek között, épp a csúcsával átdöf egy felleget
a harang, az égben zendül, égi a játéka, álom a zúgása
de bejuthatsz, bár a templom tornya fennt van a magasban
de ha szíved ,itt van az oltárral szemben, és az ajtót nyitja a kilincs
Dobd le magadról mindazt ami bilincs…
3 hozzászólás
Nagyon szép menete van a versednek. Jó olvasni újra és újra, mert hitet, menedéket, új esélyt ad!…gondolkodásra késztet a múlton, a jelenen.
Gratulálok Dinipapa! 🙂
Nagyon szépen szól harangod! Fájdalmas és szívszorító, de hangja mégis csodálatos!
Gratulálok drága Irótárskám:)
Kedves dinipapa!
Szavaid varázsa, harangod hangja…
Elgondolkodtam rajta,
Szép versedhez gratula!