Már halványodnak a fájdalomtól megkínzott órák,
Már nem emlékszem meggyötört magamra.
Csak az a kép,az a hang nem halványodik soha,
Amit először láttam,hallottam tőled.
Vártam rád,
szinte éreztem tested bársonyád.
Titkon megsimogattalak ezerszer,
És boldog voltam,ha életjelt adtál.
Boldogságot hoztál.
Annyi örömet az agyonszenvedett napok után,
Hogy feledtem
Elhalványulnak a megaláztatások,
és maradt a valóság,egy apró élet.
Te nem tartozol köszönettel életedért.
Hálát csak én adhatok neked,
hogy átalakítottad életem.
Olyan tisztává,szentté tetted,
amiért élni érdemes.
Látod,elszálltak a hónapok,
már egy éves vagy.
Jársz és boldog vagy ha szólok hozzád,
pedig igazán csak én érzem,hogy boldogság,
mert én szólhatok hozzád.
Nyújtod apró kezed,
átfogod a vállam.
Szárnyal a boldogság,
csodállak.
7 hozzászólás
Kedves Ezüstnyár!
Szinte ömlik a szeretet, a versedből…keresetlen szavak..és csak árad az önzetlenség . Ezt csak egy anya írhatta. Nagyon tetszik.
Üdv.
Szia:)
Nagyon szép szavakkal tetted értékessé a versed.Így, csak egy édesanya tud írni.Bizony, nem a gyermek kéri az életét, mi adjuk nekik, és nélkülük, csak sivár kiégett lenne a múlt, és érdemtelen lenne a jövő.Ezernyi lelkünkben örzött ölelések, apró karok, melyek szemünk láttára nyúlnak az égig:) ekkor érezzük, nélkülük, csak sivár kis törpék lennénk, hisz ők viszik tovább az életünk.Nagyon szép vers.Kicsit el is pityeregtem magam.Jó volt ismét nálad járni:Ölellek:Kriszti
Nagyon őszinte és végig áthatja a végtelen szeretet. Szépet írtál!
Üdv
((Zoli
Nagyon szépen köszönöm és azt is,hogy nálam jártál:-)
Jó volt olvasni..
Tim
Köszönöm:-)
Kedves ezüstnyár!
Nagyon nagyon szép érzések!
Gratulálok:sailor