lángra kapott ezer szív, életre hívta a magányt, vagy éledt a vágy
prüszkölő békák hada ellepi a nádas nedves lágy iszapját
ezernyi lángocska melegít, vagy éget, nem tudod…ez itt a végzet?
Édes szemed fénylő bogara, pásztázza az arany part öbleit
emlékeid, és a való, mind szemedbe könnyeket csaló
de lehet ez képzelet, vagy a megélt élmény visszatért oldala
ott ülsz, és emlékezel, és élsz, valós-e kép, az is lehet
Olvadó folyó, vagy ez itt egy tó?…már kicsit sötét a horizont
befelé buksz, hagyod létezni a létedet, emlékedet, énedet
megszűnik a külvilág, bár tudatod még zihál, a Balatonnál vagyok
de összemosódnak a képzetek, az Északi part épp a Délivel
Ez a szép nap ma ismét, miért megy el…de Szíved ma már nem mérlegel..
5 hozzászólás
Szép Balatoni naplemente, tetszett a versed.
Üdv: József
Dinikém! Átéreztem nagyon is versedet…szépsége, bánata átkarolt…jó volt itt ücsörögnöm picit, itt a Tópartodon, a Balatonon…(hisz imádom, tudod!)
Ölellek!
Kedves dinipapa!
Versed elnyerte tetszésemet, bő szókincsed, gondolat tekergéseid is jól színezték műved. Idén még nem is voltam a Balatonon 🙁
Gratulálok versedhez!
Üdv: Metal Koala
Köszönöm Kedves Attila!
Olyan sokszor írtál már nekem,elismerő véleményt, kicsit szégyellem magam, hogy még nem ismerem az írásaidat. Meg fogom ismerni. Üdvi:d.p.
Biztos, hogy szép a naplemente szinte mindenütt, de a Balatonnál csodálatos. Versedben nagyon elevenen lefestetted. Örömmel olvastam.
Kata