Évforduló – Jelenet

A női szerepet wryan, a férfi szerepét artur írta

*

NŐ: (Emlékezetes nap lesz ez a mai! Kíváncsi vagyok, a párom mivel lep meg,…ha el nem felejti. Lassan jönnie kell.)

FÉRFI: Hahó! Megjöttem! Végre hazaértem. Nagyon elfáradtam. Remélem, nem terveztél mára semmit! ( Még csak az kéne, hogy vendégeket hívjon, vagy el kelljen menni valami puccos étterembe vacsorázni!)

NŐ: Szia, kedvesem! De jó, hogy itt vagy! Nézd, milyen gyönyörű az idő, pont olyan, mint akkor…(Remélem, kapcsol!)

FÉRFI: Miért? Mennyi az idő? Vagy mit is mondtál? (Nincs menekvés! Ez a nő ma menni akar valahová!)

NŐ: Csak elgyönyörködtem a napsütésben, és eszembe jutottak régi meghitt séták, kéz a kézben…(Nincs még képben. Látom nem lesz könnyű dolgom!)

FÉRFI: Ó igen! Dög meleg van odakinn. Kéz a kézben? Ilyen időben összeizzadnának a kezeink. (Na, ebből mit akar kihozni? Lehet, hogy lusta volt elvinni sétáltatni a kutyát? Így akarja tudtomra adni, hogy vigyem el én? De annak nincs is keze! Mit akar a kezekkel?)

NŐ: Akkoriban nem akadályozott a meleg abban, hogy megfogd a kezem! Hosszasan bandukoltunk a tóparton, meg-megöleltél, néha még kergetőztünk is…(Mi baja a kezemmel? Én nem látok rajta semmit… Nem akarja venni a lapot.)

FÉRFI: Ha edzőpartnert keresel a kocogásaidhoz, én fáradt vagyok a kergetődzéshez. Vagy nem erre gondoltál? (Lehet, hogy lát rajtam némi súlyfelesleget, és azt szeretné, hogy fussam le? Akkor miért nem mondja meg nyíltan?)

NŐ: Ó, dehogy! Csupán elborítottak az emlékek!…

FÉRFI: Mert mindenféle dolgot megtartasz, ahelyett, hogy kidobnád. (Sosem lomtalanít, csak gyűjtöget.)

NŐ: Nézd, vettem egy szép ruhát, kényelmes, szellős!

FÉRFI: Tényleg szép ez a ruha! (Ez az, csak azért akar kimozdulni, hogy mutogassa mindenkinek)

NŐ: Neked ott van az új kék öltönyöd, nincs kedved kipróbálni egy séta erejéig?

FÉRFI: Nem áll jól nekem a kék szín. Te is tudod. (Még hogy új! Tavaly óta ott áll a szekrényben, igaz, fel sem vettem még. Tényleg újnak néz ki emiatt.)

NŐ: Beszélgethetnénk, nosztalgiázhatnánk egy kicsit a tónál! (Nem vagyok túl meggyőző. Hogyan vezessem rá?)

FÉRFI: Beszélgetni itthon is tudunk. Most is azt tesszük, nem? (Csak meggyőzöm, hogy itthon maradjunk!)

NŐ: Persze, de a friss levegő, a tó- és a virágok illata…(Fogadni merek, hamarosan veszi az újságját és betelepszik a fotelba.)

FÉRFI: Jártál mostanában arra? Tudod, ma milyen ott a levegő? És a tó vize … (A fenébe! Majdnem elárultam magam! A tóparton van egy kis presszó, munka után ott szoktunk sörözni a haverokkal.)

NŐ: Nem, nem jártam, mert ezt az élményt veled együtt szeretném átélni! (Dehogynem, most is majdnem olyan, mint régen, csak az a sok részeg a presszó körül…)

FÉRFI: Jobb, ha nem is megyünk arra, hidd el! (Még csak az kéne, hogy lebuktasson a pultos, ha meglát!)

NŐ: (Ez az út, látom, nem járható!) Nem vagy éhes, szívem?

FÉRFI: Mindig az vagyok, amikor hazaérek. (Végre eszébe jutott, hogy adjon valamit enni!)

NŐ: (Gondoltam, hogy erre ráharap!) Elkészítettem régi kedvenc ételed a mai, különleges estére!

FÉRFI: Milyen ételt? (És vajon, mitől különleges ez az este?)

NŐ: Gordon blue Franciasalátával, hozzá pezsgő. (Ha ebből sem jön rá, milyen nap van ma!?…)

FÉRFI: A mindenit! Tényleg, ezt régen nem ettem itthon. (?)

NŐ: Mikor is volt? Emlékszel? (Na, na, alakul!)

FÉRFI: Volt annak már vagy … mit tudom én? (Arra sem emlékszem, tegnap mi volt vacsorára.)

NŐ: Pontosan 9 éve, és nem itthon! (Tévedtem, nem tudja!)

FÉRFI: Ennyire számon tartod, mit ettem akkor? (Még a végén képes lesz felsorolni, mi mindent ettem össze azóta)

NŐ: Elsősorban más miatt volt különleges az a nap! Nem emlékszel arra, hogy kértél tőlem akkor valamit? (Ez egyre rosszabb!)

FÉRFI: Emlékszem már! Lemalackodtam az ingemet és kértem tőled egy zsebkendőt. Igazán elfelejthetnéd már! Azóta megtanultam késsel-villával enni. (Most ezt miért hozta fel?)

NŐ: /ingerülten/ A malackodás miatt is, igen, vacsora után…(Sajnos, egy ideje arról is leszoktál!)

FÉRFI: Mit kell időnként a fejemhez vágni a származásom?! (Csak nem azért fontos neki az a nap, mert kiderült rólam, hogy szűz vagyok?)

NŐ: /egyre felemeltebb hangon/ A származásoddal nincs bajom, de a memóriáddal annál több! (Semmi nem segít?)

FÉRFI: Kösz, hogy szólsz, új akkumulátort kell vennem bele! (Hogy’ jön most ehhez az én kalkulátorom?)

NŐ: Mondd, nincs valami hiányérzeted? (Még egy próba, aztán feladom…vagy nagyon begurulok.)

FÉRFI: Nincs. Tudtommal, ma kivételesen nem hagytam itthon semmit. (Vagy mégis?)

NŐ: /dühösen/ Itthon nem, csak el, az eszed és a szíved, te fatuskó! Ma van az évfordulónk! Dereng valami? (szétrobbanok!)

FÉRFI: Évforduló? Hát erre ment ki ez az egész? (Előbb is eszembe juthatott volna!)

NŐ: Nem hiszem el, hogy elfelejtetted! (Kész, végem.)

FÉRFI: Dehogy felejtettem el! Nézd csak, mit hoztam! Itt van a zsebemben! Tessék. Szeretettel átnyújtom neked a szomszéd utcában lévő ékszerbolt legszebb nyakláncát.

NŐ: /üvöltve/ Szadista disznó! /lágyulón, miután megnézte a láncot/ Malacom!

FÉRFI: Örülök mindig, ha becézel.(Szerencse, hogy szólt a titkárnőm az évforduló miatt! Hála neki, idén is megúsztam!)