A pórul járt gazda

Ágon ingó ringló szilva
Nem pálinka, még csk szilva.
Gazdája már be van szíva,
Mert gondját a tavalyira bízta.

Nehéz így a szilva szedés,
Imbolyogva lépett odébb.
A kosárból kettőt látott,
A szilvából meg sokaságot.

Tanakodott hát a gazda,
Szilvát mely kosárba rakja.
Akárhogyan ügyeskedett,
A szilva a kosár mellé esett.

Nincs már ágon egy szilva sem.
Ügyeskedtem: így a gazda,
Nem észlelte, hogy a talpa
Szilvát, s magját is tapossa.

Közbe szólt a józan énje:
Uram isten! Mit tettél te?
Gyümölcs ellen mit vétettél!
Ittas énjét fedte érte.

Míg perlekedett a két énje,
Felesége tetten érte.
Felszedte az ép szilvákat,
S eladta azt mindahányat.

Felocsúdott, már a gazda,
A szilvának híre-hamva!
Mit tegyek most, mit tegyek már?
Lehet, hogy nem lesz pálinkám?

Megvan, megvan! Robbant az ész.
Nincs itt, nincs itt semmilyen vész.
A kifőzést hátra hagyom, s
A vásárban megveszem az adagom.