Én nem szép szavakkal szeretem a hazámat

Én nem szép szavakkal szeretem a hazámat, hanem legbelülről fakad, jó mélyről ez az érzet.
Nem kell gyötörnöm az agyam, előcsalnom a szép szavakat, nincs szükségem rá, mert nap, mint nap érzem, mennyire jó dolog, hogy ide születtem a Kárpát medence kellős közepébe.
Szeretem a szülőföldemet, Északkelet Magyarországot, nem vágyom el innen sehová sem, nekem ez a táj a legszebb, ahol most élek a Sajó völgyében- itt a Bükk lábánál, látom ahogyan az Alföld nyújtózkodik felénk. Érzem a szőke Tisza illatát, amikor a szél felém hozza, és látom, amint a szivárvány egyik ága elterül rajta.

Én nem szép szavakkal szeretem a hazámat, hanem legbelülről fakad, jó mélyről ez az érzet.
Én nem szégyellem magam, amikor a sógoroknál járva „Magyar ne lopj!” tábla fogad, görcsbe szorul a torkom, nyelem a keserűséget, mert eszembe jut, milyen megalázó dolog az, amikor ártatlanul megbántják az embert. Azokra a hazánkban becsületesen élő roma származású emberekre gondolok, akik származásuk miatt számkivetettek lehetnek, hiába az igyekezetük, megbélyegezettek.

Én nem szép szavakkal szeretem a hazámat, bennem legbelül, jó mélyről fakad ez az érzés.
Most is büszkeség tölt el, mert sportolóink ott vannak Pekingben, büszkeség tölt el és örülök minden apró sikernek, szereplésnek. Nem háborgok, ha nem sikerül sportolóinknak megszerezni a legfényesebb érmet. Átérzem, át tudom érezni, hogy micsoda megterhelés, úgy mentálisan, mind fizikailag a teljesíteni akarás. Tudom mindent megtettek, és tesznek azért, hogy győzzenek. Nem tehetnek róla, ha nem úgy sikerül, ahogyan azt eltervezték, és amint elvárták tőlük!

Én nem szép szavakkal szeretem a hazámat, bennem legbelül, jó mélyről fakad ez az érzés.
Büszke vagyok a nemzetem múltjára, jelenére, jövőjére. Tudom, hogy bárhol a világon, megállja helyét a magyar ember, úgy tehetséges neves emberként, mint ismeretlenül – mi ott vagyunk a világ összes zugában.
Sok millió embertársammal együtt én is teszem a dolgom idehaza. Igaz, nehezebb a sorsom, mint volt a rendszerváltozás előtt, ennek ellenére nem elégedetlenkedem emiatt, hiszen alig vártam annak idején, hogy végre igazi demokráciában éljek.
Hiszem, hogy vádaskodás és acsarkodás nélkül jobb és szebb az élet! Úgy a barátok szeretete, mint a hazám szeretete is –bennem legbelülről fakad. És ahogyan nem árulnám el a hazámat, soha nem árulnám el a barátaimat sem.
Nem görcsölök szép szavakon;- a szó elszáll, a betű halványul, de az érzés mindörökre az enyém marad. Majd ott a sírban, a lágy fekete szülőföldben, elporladó testemmel értelmet és életet adok a növényeknek, hogy hirdethessék, hozzák a világ tudomására, hogy ellenszolgáltatás nélkül szerettem, tiszteltem hazámat, barátaimat és az embertársaimat