Nem mindig papsajt!

NEM MINDIG PAPSAJT

Két székely barátként élt egy háromszéki faluban. Esténként el-elüldögéltek a kiskocsmában egy pohár bor mellett. Nem sokat beszéltek, inkább hallgattak. Mindenki tudta róluk, hogy az egyik szerencsésebb, jobban mennek dolgai, a másiknak meg kátyusabb az életútja, döcögve halad a szekere.
Miért választod oly gyakran a rosszat? – kérdezte egyszer az egyik barát, aki meg volt győződve arról, hogy az ő dolgai azért mennek simábban , mert ő mindig a jobbik utat választja. Látod, én mindig csak a jót választom és ezért nyugodtan alszom! -. düllesztette ki mellét elégedetten a kocsmai széken üldögélve. A másik, mélázgatva pöfékelt pipájából, szeme sarkából rásandított barátjára, de nem felelt.
Egy idő múlva fordult a kerék és bajba keveredett a jólétben pöffeszkedő barát , akinek életében egymást kezdték követni a rossz fordulatok. Bármit tett, az mind balul ütött ki. Fűnek-fának panaszkodott, és nem látott kiutat megkeseredett sorsából. Árgus szemekkel figyelte barátját, akinek zokszó nem hagyta el száját, pedig neki most is csak két rossz után jutott egy jó.
Egyik este a két barát ismét találkozott a kocsmában. Egy asztalhoz ültek, amint ez barátokhoz illik, kifényesedett kalapjukat a térdükre tették és rendeltek egy-egy pohár bort. Amint a bort iszogatták, megszólalt a bajba keveredett, akinek hiúságát igencsak sértette, hogy a balszerencse nem tágít háza tájáról: Látod komám, nekem se mindig papsajt! –mondta búsan lógatva a fejét. Egy ideje hiába választom a jót, mindig rosszra fordul – villogtatva most is nagyképűségét. Barátja, akit már megedzett az egy hideg egy meleg, fogai közt tartotta pipáját, és felelet helyett csak egyet hümmögött. Úgy tűnt, mintha társa nehéz sorsán tépelődne. Aztán végigsimitotta bajuszát és egy idő múlva megszólalt: Ki kell koplalni a sok jót, komám! – aztán fejére igazította kalapját, felállt és komótosan elhagyta a kocsmát.