Hajnalban

Nem hagynak aludni álmaim.
Jöttek arcok, ölelések, csókok.
Vezettem autót ködben, alig
láttam. Nyomasztottak súlyos gondok.
De sötétből, világos ég lett.
Felébredtem, fordultam feléd.
Agyamban még kattogó képek
sora, mint ha moziban ülnék.
Húz vissza kusza álmom. Látom
magam, ahogy nem találom házam.
Visszatérő tévutak. Az udvaron
három kutya ugat, engem várnak.
Inkább hajóra szállok, repülök
hozzád. Vitorlák csattognak,
dagasztják őket vágyaim. Gyengülök,
s az ébrenlétbe szédülök. Hagyom,
álljon talpra valósnak vélt világom.
Félhomályban nagyokat pislogok.
Kereslek, ölelő karom nyújtom
feléd. Nem vagy sehol. Behunyom
szemem, tovább álmodom még.
Rád találok végre! Tisztul a kép,
boldogan szaladsz felém,
arany színű rét, illatos mezején.