Kárpátok ölében szült anyám,
Bölcsőmet ringatta az Olt vize,
Szárnyára vett, röpült velem
A viharok szele, a bősz Nemere.
Iskolám volt a komoly szigor,
Mely ránk nyomta múlt idők bélyegét,
Erényt tanultunk tanítani,
S fennen hírdetni munka becsületét…!?
Aztán jöttek heves viharok,
S amit szajkóztunk annyi éven át,
Vitték, mint árvíz a szennyet,
Ha mossa a folyónak hordalékát.
Múltak az évek egymás után,
Fordult a kerék életemben is,
Ki vagyok én? – kérdém magam
Ekkor, s felvillant bennem a válasz is:
Írni fogok, mint merész álmomban!
S mínt hegyből, ha kristályforrás fakad,
Merészen keltek életre
A mélyemből feltörni vágyó szavak.
9 hozzászólás
Kedves Virágének!
Nagyon komoly és jó verset írtál. Nem értek a versekhez, de úgy gondolom szerkezetileg is kíváló. Úgy hogy nekem tetszik!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka! Köszönöm! Katalin
Kedves Virágének!
Nagyon szép, komoly verset írtál.
Biztos vagyok benne, hogy tudod már ki vagy.
Írjál még ilyen verseket és egy állandó olvasod, már biztos lesz.
Üdv: József
Kedves József! Köszönöm lelkesedésedet! Katalin
Szia!
Mindnyájunkban felmerül a kérdés, hogy kik is vagyunk. Az írás hozzásegít ennek megismeréséhez. Tetszik a versed.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália! Örülök, hogy nálam jártál és tetszett a versem! Üdv. Katalin
Kedves Katalin!
Írj, írj, írj! Öröm téged olvasni:)
Üdv: Borostyán
Szia Borostyán! Köszönöm! Katalin
Szép estét!
Erre a versre most találtam rá.Gratulálok a művedhez!
Szeretettel:Selanne