szárazon örökített cseresznyefa virága – ihletet ad egyszerűségében
a világító fény a szürke létben – nyit utat a gyengédebbik világba
nyelves csókunk ízének boldogsága: a kulcs K.K.K. belsejébe'
így tart ő minket egy egészbe s ekként egyesül szívünk dobogása
SS K.K.K.
By Titusz
5 hozzászólás
Szia!
Hát, nem rossz! Tőled szokatlanul filozófikus, de jó ez így. Vajon mit jelent a cím?
Üdv. Zemy 🙂
Különleges vers! Nekem nagyon tetszett!
szerintem a "nyelves" nem pászol ebbe a lírai környezetbe, nekem nagyon sérti a fülem…azért, mert ez kissé talán szlenges beütésű…nem ez a legjobb megfogalmazás, de más az íze ennek a szónak…(és a nyelvtelen csóknak is lehet/van íze)…remélem, valamennyire érthető vagyok…a másik pedig a dobogás…inkább dobbantanám a szivet és nem dobogtatnám, a dobbanás lágyabb, bár tény, h nem olyan folyamatos, mint a dobogás…folyamatosság lehetne a vér lüktetése akár…bár megint cáfolva magam, ezek a szavak már elég régóta össze vannak nőve, és lehet variálgatni új szókapcsolatokkal…sőt, kell
a címet és a versben is szereplő triplaK-t nem is próbálom megfejteni…ez vmi intim, ahova nem engedsz be bennünket
egyébként az első 4 szó tetszik a legjobban…olyan szépen egyszerű
gratulálok és további sikeres alkotást!
A nyelves csók ize, boldogsága valóban út jövőből a mába, vagyis a K. K.K. legrejtettebb belsejébe. Te csak írd, ami a csövön kijön, értelmezze, ki hogy akarja!!!
Szia: én
Látom magam előtt azt a cseresznyefát… Örülök, hogy kulcsot kaptál, drága, és remélem még hosszan nálad is marad, megérdemled!
A vers lüktet, hullámzik, táncol, és remekjó, úgyhogy jár érte sok csók, millió gratuláció!